Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KOVÁCS LÁSZLÓ A kecskeméti piarista gimnázium tanulóinak társadalmi hovatartozása a két világháború között

Az utóbbiak, néhány száz tisztviselő és intellektuel (orvosok, ügyvédek, mérnökök stb.) jártak főleg hangversenyekre, előadásokra, színházba, dísztaggyűlésekre és vacsorákra, — ugyanaz a néhány száz ember ! S ezek természetszerűleg a fiaikat is hasonló vagy még magasabb életvitelre, jobb életpályára akarták iskoláztatással is segíteni, hiszen pénzük, műveltségük, idejük is megvolt ehhez (a saját fiukkal való foglalkozáshoz) már tradicionálisan is. —A lakosság 2. osztályába voltak sorozhatok (a 15—20 holdas kisbirtokosokon, kisiparosokon és kiskereskedőkön kívül) a kispolgári viszonyok közt élő kistisztviselők, akik áldozatok árán is nyugodtabb életkeretek közé akarták juttatni szintén a gyermekeiket, s ezért adták őket gimnáziumba. Ezek közt a köztisztviselők közt voltak a szellem proletárjai — ,,akik érettségi vagy doktorátus mellett teljes kultúrigénnyel, társadalmi kötelezettségeik súlyos terhével 150—200 pengőből tengetik életüket s tartják fenn családjukat. Ez a tisztviselő osztály hihetetlen belső és külső nyomás alatt áll. — írta 1939-ben Balásfalvi Kiss B. —Kívülről megkívánják tőle a rendes ruházkodást, a megfelelő környezetet, a kulturális mozgalmak, társadalmi eseményekben való részvételt, adakozást és előfizetést, belülről pedig pedig ott áll egy intelligens ember, aki szeretne megadni feleségének s gyermekeinek lakásban, ruházatban, étkezésben, kútárában mindent, ami műveltsége után megilletné. Szeretne résztvenni előadásokon, járni színházba és moziba, olvasni és járatni újságokat, folyóiratokat stb. s nem lehet, nincs pénz."

43 S mint említettük, az „úri középosztályban"-élés vágyával pozíciószerzés távolibb reményében a polgári társadalomnak e kispolgári rétegéből is többen kértek és kaptak felvételt a piarista gimnáziumba is a statisztikai kimutatások szerint.

44 V. Végül a legtehetősebbek arányáról kellene szólni a piarista gimnázium társadalmi vonzáskörének vizsgálatakor. Nagybirtokosok fia nemigen iratkozott be ebbe az iskolába; az Értesítők híradása alapján mindössze 1925— 29-ig egy, és 1932—35-ig is egy, 1932/33-ban két nagybirtokos tanuló volt. Az iskolai anyakönyvezés hiányában semmit sem tudunk a nagybirtokosnak tekinthető gazdagparasztok arányáról. A statisztikai felmérés differenciálódásától számítva (1925) —nagyiparos fia is elvétve akadt, egy-egy évre „vándorképpen" a piarista iskolában.

45 43 Balásfalvi Kiss B., Id. m. 52.1. 44 Megélhetésük gondjairól 1919 után ld. még Szabolcs Ottó: Köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában 1920—1920. Bp. 1905. — Az értelmiség differenciált kereseti viszonyairól: Kovács I. Gábor, Az értelmiségi keresetek változása (1920—1975.).Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások. Bp. 1978. 227— 238, 243—253.1. 45 1925/26-ban egy, 1929/30-ban kettő, 1932/33-ban és 1933/34-ben egy-egy, 1940/41-ben négy, 1941/42-ben kettő, 1943/44-ben négy tanuló.