Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KOVÁCS LÁSZLÓ A kecskeméti piarista gimnázium tanulóinak társadalmi hovatartozása a két világháború között

lyára lép, nevezetesen diplomás pályára lép, azok túlzsúfoltsága folytán tudva okozza a maga élete hajótörését",

12 s ugyanakkor hangsúlyozta a gazdasági, ipari és kereskedelmi pályák „egészséges és jövővel kecsegtető felvevőképességét". Az iskola igazgatója, Fuderer József pedig azzal magyarázta az iskola bezárását, hogy ,,a középiskolát végezni nem óhajtó tanulók zöme a polgári iskolába iratkozott", valamint, hogy ,,a katonai és mérnöki pálya nem volt nyitva a tanulóifjúság előtt, a katonai pálya a csekély szükséglet, a mérnöki pálya pedig a túltengés következtében."

13 S valóban minthogy a polgári iskoláknak kifejezetten a gyakorlati életpályákra és szakiskolákraelőkészítés volt a céljuk érettségi nélkül,

14 a kispolgári társadalom gyermekeinek iskoláztatását segítették a Kornis-politika szellemében, — ,,hogy a nemzet organizmusának minden szerve megkapja a neki megfelelő műveltséget."

15 S amikor 1937/38 után is a kecskeméti polgári iskolások száma és a kereskedelmi fiútanulók száma emelkedett,

16 a piarista és a református gimnázium tanulói fokozatosan kevesbedtek, a M. Kir. Áll. Katona József Gimnázium — mint említettük — megszűnt, a Mezőgazdasági Középiskola pedig csak kevéssé tudta emelni tanulói létszámát. Bizonyos pályákon az értelmiségi infláció, az állás- és keresetbizonytalanság, az árváltozások iskoláztatásra tett hatása — amelyekről a 30-as években országszerte és Kecskeméten is sokat hallhattak, olvashattak a városok polgárai

17 — 1939 után, a háborús években is hatással volt a gimnáziumi oktatás visszaesésére. 1939-ben Kiss Barnabás is azt volt kénytelen leírni Kecskemét értelmiségéről és szociálpolitikájáról szólva, hogy a város kataszterében még akkor is mintegy 5—600 szellemi munkanélküli férfi és nő volt nyilvántartva, — ,,akik szellemi szükségmunkákra való alkalmaztatásukat kérték és várva várják a havi 30, 45 vagy 60 pengőt jelentő átmeneti munkát."

18 Valószínű, hogy a szülőkben, 12 K. J. Reálisk. Ért. 1929/30. 12.1. 13 K. J. Reálisk. Ért. 1940/41. 24.1. 14 Polg. isk. Ért. 1928/29. 3.1. vö. Padányi Viktor: A polgári iskola két arca Polg. isk. Évkönyve 1938/39. 10.1. l5Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei. Bp. 1921. 4.1. 16 A piarista gimnázium létszám-maximuma évében, 1937/38-ban a Kecskeméti Polgári Fiúiskolában 291 tanulót osztályoztak le, 1940/41-ben 312-őt, 1941/42-ben 366-ot, 1943/44-ben pedig 485 diákot. (A Kereskedelmi Fiúiskola létszámának alakulását ld. az 1. táblázatban! Ezt kiegészítendő közöljük, hogy ebben az iskolában 1939/ 40-ben 195 tanuló kapott osztályzatot a 30-as évek első felében bekövetkezett létszám-kevesbedés után; diákjainak kevesbedése együttjárt a polgári iskola beindulásával.) 17 vö. Szabolcs Ottó: Munka nélküli diplomások a Horthy-rendszerben 1919—1944. Bp. 1964. és Ua. Köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában 1920—1926. Bp. 1965. — Kovács I. Gábor: Az értelmiségi keresetek változása (1920—1975). Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások . . . Bp. 1978. 227— 238, 243—253.1. 18 Balásfalvi Kiss B.: Kecskemét múltja és jelene . . . 52.1. — A Szellemi szükségmunkások (lajstroma) törzskönyve 1937-től 1941-ig 699 munkanélkülit tartott nyílván (BKmL IV. 1913 (A — Kecskemét th. Város Számvevősége, Személyi és szolgálati lapok — Szellemi inségmunkások lajstroma). Valószínű, hogy Kiss Barnabás is