Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - BÁRTH JÁNOS—BÁRTHNÉ BERHIDAI ÁGNES Fejezetek a kalocsai tanítóképző történetéből

kellett: hittanból, neveléstanból, tanítástan-módszertanból, és nevelés­történetből, valamint iskolai szervezettanból, magyar nyelvből, történelem­ből, alkotmány tanból, földrajzból, mennyiségtanból. Ezen kívül értékelték a bemutatott tanítási gyakorlatot is. 3.2.4. Kántorképzés A tanítói oklevél megszerzése után legtöbb növendék jelentkezett a kán­torképző vizsgára is, mivel tanítójelölt korában a kántorképző tanfolyam anyagát kötelező volt elsajátítani. A kántornak ismernie kellett a katolikus szertartásokat és liturgikus cselekményeket. Tudnia kellett szolid orgona­kísérettel vezetni az egyházi népéneket. Természetesen ehhez elengedhe­tetlen volt a zenei képzettség, és a Szent vagy, Uram, valamint a Zsass­kovszky-féle énektár énekeinek ismerete. A kalocsai tanítóképzőben olyan tanítók is tehettek kántorvizsgát, akik más képzőben végeztek. Pl. az 1930­as években mindig külön vizsgaidőpontot jelöltek meg azok számára, akik a bajai állami tanítóképző volt növendékeikónt jöttek át Kalocsára kántor­vizsgát tenni. 3.2.5. Vallásos nevelés Az értesítőkben közölt beszámolók általában elégedettek a vallásos nevelés eredményeivel. 63 Tanulságos, miként vélekedett az iskola igazgatósága a vallásos neve­lésről: „Minden iskola nevelésében első helyen a vallásosságnak kell állnia. Különösen szükséges ez olyan intézetben, melynek rendeltetése a jövendő nevelőket nevelni. Vallásosság nélkül nincs eszmény, nincs lendület, nincs előretörés, és ezek következtében nincs nevelés, csak rombolás, s ez a nevelő­nél — sajnos — nem korlátozódik önmagára, hanem igen sokakra kihat. 64 Ennek tudatában az intézet arra törekedett, hogy növendékeiben mély vallásosságot fejlesszen ki, igyekezvén elkerülni, hogy a vallásosság csak látszat és külső máz legyen. 65 Az egyik értesítőben arról örvendezik a szerző, hogy egyre növekszik a mindemiap áldozó növendékek száma. 65 Sokan áldoztak vasárnaponként, még többen minden hónap első péntekén. Az egész intézet számára kötelező gyónás volt: év elején, Szent Imre ünnepén, karácsony és húsvét előtt és az iskolaév végén. m Ért. 1935/36, 23. 64 Ért. 1942/43. 11. 65 Ért. 1930/31. IS—22.

Next

/
Thumbnails
Contents