Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - KOPASZ GÁBOR Az alsó fokú iskolai oktatás Bács-Bodrog vármegyében 1935—1950

A bevonult tanerőket a bevonulás napjától szabadságolni kellett és állásukat fenn kellett tartani. A bevonult helyére kisegítő tanerőt lehetett felfogadni, de ennek díjazását úgy kellett megállapítani, hogy a részére és a bevonult részére járó illetmények ne haladják meg a bevonultnak költségvetésileg előirányzott illetményeit. Ez a rendelkezés volt érvényes a nem állami, de államsegélyes tanítókra is. A bajai tanfelügyelő úgy intézkedett, hogy egyes iskolákban osztályösszevonásokkal tegyenek szabaddá egy-egy tanítót és ő lássa el a katonai szolgálatra behívott helyettesítsét. Ezek a helyettesítések azonban nem mindig voltak zökkenőmentesek, különösen akkor nem, ha egy községben az iskola nem egy központi épületben, hanem több, esetleg egymástól 5—10 km-re levő iskolaépületekben működött. Ha egy körzeti iskolafelügyelő katonai behívásáig még nem folytatta le az összes iskolalátogatásait, ennek befejezését a tanfelügyelő egy másik iskolafelügyelőre bízta, akinek munkája ezzel tetemesen megnővekedett. A pedagógiai szemináriumok megtartása a katonai és politikai események miatt bizonytalanná vált. A férfi tanerők jelentős része bevonult katonának. Számos iskolaépületet a katonaság lefoglalt saját céljaira. Állandó volt a légiveszély és gyakori a légiriadó. A közlekedési korlátozások miatt alig lehetett megközelíteni a járási központokat, ahol a pedagógiai szemináriumokat tartották. A tanítói kar lelkiállapota sem volt megfelelő, tehát nem lehetett remélni, hogy elegendő számban jelennek meg, vagyis nem lehetett biztosítani a szemináriumok zavartalan lefolytatását. Ezért a főigazgató javaslatára a vallás- és közoktatásügyi minisztérium is hozzájárult a szemináriumok elhalasztásához. Sőt az iskolai év végén, feltűnés mellőzésével, a tanévet is előbb be lehetett fejezni, ha az iskolát katonai célra lefoglalták, vagy a tanítót behívták katonai szolgálatra. A háború folyamán szigorúan vették, sőt meg is torolták, ha egy tanító áthelyezését nem fogadta el, vagy ha egy kinevezett állásról a tanító lemondott. Egy tanító házaspárt azzal fenyegetett meg az állami felsőbb hatóság, hogy az áthelyezési paracs megtagadása az állásukról való lemondásnak minősül. A tanítóhiány miatt ötödéves tanítójelölteket is alkalmaztak tanítói állásokra. A gara-györgypusztai iskolához kihelyezett tanítójelölt azzal az indokkal kérte a kinevezés alóli felmentését, hogy a Keleti Kereskedelmi Akadémiára akarja felvételét kérni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanítójelölt lemondását nem fogadta el, hanem a tanfelügyelő útján az állás elfoglalására azzal hívta fel, hogy ellenkező esetben a törvény szigorával fog vele szemben eljárni. A háború első felében bizonyosfokú tanító-áramlás indult meg az egyházi állásokból az állami állások felé. Bács-Bodrog megyében az egyházi tanítók