Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - KOPASZ GÁBOR Az alsó fokú iskolai oktatás Bács-Bodrog vármegyében 1935—1950

Katymár község Telecska-Roglatica határrészében szintén támogatta a minisztérium az egytanterm.es, tanítói lakásos állami iskola felépítését az általa megszabott szokásos feltételek mellett. Az államsegély összegét a minisztérium 12 000 P-ben állapította meg. A községnek itt is viselni kellett a minisztérium által megszabott szokásos terheket. Az iskola részére Puhi Pál katymári földbirtokos adományozott 2.000 négyszögöl nagyságú telket. Bár az építési vállalkozó katonai szolgálata, valamint az anyaghiány miatt az építési munkák csak lassan haladtak előre, mégis 1942 nyarán sikerült befejezni. Azonban a háborús események miatt fellépő tanítóhiány miatt az iskolát nem sikerült ebben az iskolai évben megnyitni. A község vezetői állandóan ostromolták a tanfelügyelőt, hogy gondoskodjék tanerő kineveztetéséről. Indokolásul felhozták, hogy az iskola milyen szép, egészséges, korszerű, s az ide kinevezett tanító a néhányszáz méterre fekvő mintauradalomból minden szükséges élelmiszert beszerezhet. Naponta van kocsi az uradalomból a községbe, néha többször is, s az uradalomnak van telefonja is. Végre 1943 nyarán a tanfelügyelő is jelentette a tankerületi főigazgatónak, hogy a Katymár-telecskai-roglaticai állami népiskola felépült, a tantermet bebútorozták és felszerelték, tanerő kiküldésétől függően megkezdheti működését.

10 Hasonló feltételek mellett épült fel a Madaras községhez tartozó Madarász-pusztán az állami elemi iskola. A puszta a községtől kb. 8 km~re volt és 60—70 tanköteles gyermek beiskolázásáról volt szó. Az iskola építésére a község 22 000 P-t irányzott elő. Ehhez 12 000 P államsegéllyel járult hozzá a minisztérium. Az építkezést lényegesen megdrágította, hogy a vasúttól mintegy 4 km távolságra volt, s az odavezető út igen homokos. A megépült iskolába férfitanerőt kértek, mert a tanítónő félt egyedül lakni a pusztán. A kinevezést a tankerületi főigazgatótól kérték, mivel 1935—36tól a tanítók kinevezése a tankerületi főigazgató hatáskörébe tartozott; előtte a minisztérium nevezte ki őket. Az állami tanítói állásokat ugyanis kinevezéssel töltötték be. A végzett fiatal tanítót először rendszerint helyettes tanítóként alkalmazták. De voltak segéd- és ideiglenes tanítók is. A helyettes tanítók, ha betöltötték két éves tanítói szolgálatukat és jó volt a minősítésük, kinevezhetők voltak rendes tanítókká. Ezeknél be lehetett számítani a helyettes tanítói szolgálatot megelőző, bármely népiskolánál ideiglenes minőségben eltöltött időt, azonban a beszámítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter magának tartotta fenn. Ha egy tanító áthelyezését kérte más helységbe, saját magának kellett 10 Pécsi Tankerületi Főigazgatóság iratai, 2044/1942—43. sz.