Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - SZ. KŐRÖSI ILONA Az elemi népiskolai oktatás Kecskeméten a dualizmus korában

A dualizmus korában — különösen az 1880-as érek elejétől az 1900-as évek elejéig tartó időszakban —• a város fejlődése minden területen fellendült. Kecskemét — 1870-től törvényhatósági jogú város —• nagy erőfeszítéseket tett a hasonló nagyságrendű és jogú városokkal szembeni hátrányainak behozására. Lakosságának túlnyomó többsége őstermeléssel foglalkozott. Az iparosok és kereskedők száma az országos átlag alatt volt. Csekély iparral rendelkezett, csupán malomipara volt jelentősebb. Néhány üzemének létrehozása is — gyufagyár, téglagyár, gépgyár, konzervgyár — a tárgyalt korszak iparfejlesztési eredményeihez sorolható. A város folytatta korábbi birtokszerző politikáját. A tulajdonában levő területek tekintélyes részét hosszúlejáratú bérletek, parcellázások formájában értékesítette. Az óriási összegeket igénylő városfejlesztéshez így teremtették elő az anyagi fedezetet. A város vezetői szorgalmazták a homokos területek szőlővel való beültetését. A kecskeméti szőlő- és gyümölcskultúra fellendülése és termékeinek világhírűvé válása is ezt az időszakot jellemzi. A közlekedési viszonyokat — s elsősorban a kereskedelmi fejlődéshez nélkülözhetetlen teherszállítást — javította az 1895-ben megépített fülöpszállási helyiérdekű vasút, amelyet 1896-ban a tiszaugi, 1905-ben a lajosmizsei vasútvonal átadása követett. Az 1880-as évek elején folytak a jelentős városrendezési munkák. A falusias külsejű városközpont és környéke 2—3 évtized alatt teljesen megváltozott. A kor neves építészeivel való együttműködés eredményeként a városképet máig meghatározó szecessziós stílusú épületek létesültek a főtéren és környékén. Erre az időszakra esik a Rákóczi út megnyitása, a városháza, a színház, a Cifrapalota és más középületek átadása. A nagy beruházások között említhetjük az 1897-ben üzembe helyezett villanytelepet is. A következő évtizedek jelentős feladata maradt, de a századforduló idején megkezdték a vízellátás, közművesítés megoldását, a közutak, járdák kiépítését. Ez a sokirányú fejlesztés a város kulturális életére is jellemző volt. Néhány vonatkozásban Kecskemét a hasonló nagyságú városok között élenjáró szerepet töltött be. A századfordulón olyan kulturális intézményeket hoztak létre városunkban, mint a könyvtár, múzeum, levéltár, művésztelep. A lehetőségekhez képest folyamatosan gondját viselték az oktatásügynek is. A városban és a tanyákon folyó iskolaépítések időben egybeestek a nagy városrendezési munkákkal. A nehezen előteremtett összegekből mégis tetemes részt fordítottak az iskolaügyre, általában akkora összegeket, amelyekhez hasonlót a vidéki városok sorában nem találunk. A magas gyermeklétszám és a tanyai lakosság gyarapodása azonban újratermelte a város iskolafejlesztési gondjait, így a nagy erőfeszítések egyelőre csak