Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

20 font faggyút, 5 mérő vajat, 2 hordó bort, 200 kéve nádat, 2 ökörfogat szénát, 1 kocsi tavaszi alomszalmát, 1 pár új csizmát, 10 öl lágy tűzifát. Az iskola fűtéséről a község gondoskodik. Stóla az itteni szokás szerint: a tanító kétszeres stólát kap. Keresztelés után 14 krajcár, avatás után 6 krajcár, helybeli esküvő után 40 krajcár, vidéki esküvő után 1 Ft. 30 krajcár, felnőtt temetés után 30 krajcár, gyermek temetés után 16 krajcár. Szentistván 1831. május 12."

3S Szinte érthetetlen gyorsasággal emelkedett a mélykúti kántortanító jövedelme. A XIX. század első éveiben a 200 Ft körüli összeg 1816-ra 1420 Ft 30 krajcárra szaporodott. Még ha két segéd eltartására is kötelezték volna — ezt a viziták nem elítik — akkor is a legjobb fizetéssel dicsekedhetett Sziráczki Márton mester. E kiemelkedő példáktól eltekintve azonban a tanítók anyagi helyzete semmit nem javult. A tanítóföldek nem hozták meg azt a jövedelmet, amelyre értékelték őket, a tandíj, a párbér és stóla nem folyt be rendszeresen, így azután a tanító „mostani élésmódja, vagy is ténfergése, más sorsra érdemes oskolatanítónak ollyan, hogy életnek alig, hanem tengődésnek lehet inkább mondani; fizetések csak annyi, hogy egy jóra való kanász kap annyit ; s kérdem már most, hogy adja egy jó lelkű, még idővel elnépesedését is meggondoló férfiú magát alsóbb tanítói hivatalba, tudván, hogy egy mesternek 20—30 forint fizetésből, hogy egyszersmind jegyzői hivatalát is vihesse, néha még úgy nevezett praeceptort . . . kell tartaniok, miből éljen hát el?"

39 Az érsekség — hasonlóan az ország többi részéhez — a fentiek miatt nem bővelkedett tanítókban. 1831. elején Akasztón nincs kinevezett tanító, hanem „ideiglenesen, aki vállalja. Jelenleg Lukáts János 30 éves tót vándorlegény" — írja a vizitátor. A bátyai kántortanító Bajai István viselkedése „második osztályú. Részeges, a káromkodás vétkeiben leledzik, rossz híre van. Hanyag az egyházi szolgáltatásokban." Bajaszentistvánon az 1816-ban még tanítóskodó Fellner János 1831-ben már csak harangozó, de még így is „magaviselete nagy hiányt szenved a sok ivás miatt, a templomi lopkodás miatt." De Domsics József bajaszentistváni tanítóra is „panaszolni kell, hogy hanyagul és nemtörődöm módon végzi kötelességét." Eichorn András kunbajai kántortanító 1821-ben a „jó példával elölj árasnak kevésbé tesz eleget, mert 38 Az 1831. május 12-i Visitatió Canoniea melléklete. 39 ZSOLDOS Ignác: Nevelésünk hiányai Buda 1830. 43—44. oldal.