Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

egyik szobájában a tanítás folyik, a másikban a tanító lakik családjával együtt. Az udvarban a tanító gazdasági épületei, az állatok istállói, óljai helyezkednek el. A tankötelezettség a XVIII. század elején még ismeretlen. Ösztönző előírások azonban voltak. Ilyen volt a nagyszombati zsinat előírása : minden plébániának névsort kellett vezetnie az iskolára alkalmas gyermekekről, fiúkról, lányokról egyaránt. A falvakban tekintélyes férfiakat kellett megbízni azzal, hogy a szülőket a gyermekek iskolába küldésének a szükségességéről meggyőzzék. A plébánosoknak is meg kellett látogatnia a szülőket, hogy a hiányzásokat felszámolják. A tanítási idő elvileg egész éven át tartott. A gyerekek azonban többnyire csak a három téli hónapban jártak iskolába. Ennek fő oka a jobbágyrendszerben keresendő. A jobbágyok terhei sokrétűek: a robot és az egyéb szolgáltatások teljesítése az egész család munkaerejét igénybe vette. A gyerekek szerepe elsősorban az állattartásban, a legeltetésben volt fontos, de felhasználták a szülők őket kisebb testvéreik gondozására, kertek, boros „bódék" őrzésére, szőlőmunkákra is. Ha ezt figyelembe vesszük, nem csodálkozhatunk, hogy az 1762-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek Bácsalmásról és Dusnokról azt írják, hogy a szülők nagyon hanyagul küldik iskolába gyermekeiket. A csataljai tanító is a téli hónapokban szorgalmasan oktatja a gyerekeket, de tovább nem tudja, mert a szülők nem hajlandók tovább iskolába küldeni csemetéiket. Az 1770-es összeírás szerint itt 177 gyerek közül csak 41 járt rendszeresen iskolába. Hercegszántón a gyermekek nem járnak iskolába, ezért a kántortanító nem tudja oktatni őket. 1773-ban Kiskőrösön Stolár György tanítónak egyetlen tanítványa sincs. 1771-ben Bácsalmáson 40 iskoláskorú gyermek van, akik ünnepnapok kivételével télen-nyáron iskolába járhatnának, de ténylegesen csak 12 katolikus gyerek látogatja az iskolát. Ugyanebben az évben Bácsbokodon az iskoláskorúak száma 60. Télen nagyobb, nyáron kisebb részük látogatja az iskolát; eredményesen is kb. 30. 1776-ban az összeírt 180 iskoláskorú közül csupán 50—60 gyerek volt található a tanításon. Az 1762-ben Garán felvett vizita szerint a 386 iskoláskorúból 40—50-nél többen ritkán vannak. Ám nemcsak a gyerekek otthoni munkája az oka az iskolák gyér látogatottságának. 1762-ben a fajszi szülők a tanító hanyagsága láttán nem küldték gyermekeiket iskolába. Sükösdön — mint láttuk — a fűtés hiányosságai, a hideg tette riasztóvá az iskolát. Számos szülő a magas tandíj miatt tartotta távol az iskolától gyermekét. A jobbágyság az adózás, a robotolás, a katonai terhek, a vármegyei kötelezettségek mellett kötelezve volt arra is, hogy ellássa a tanítót, művelje a