Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

— a kántortanító szerzó'dtessen segédet, aki minden gyermek után — akár jár iskolába, akár nem — 30 krajcárt kapjon. 1762 tavaszán azonban a szülők nemigen küldték iskolába a gyerekeket, ezért a kántor gondban volt, miből is fizesse a tanítót. A segédtanítók helyzete nagyon nehéz., fizetésük igen szerény volt. Maradtak és dolgoztak abban a reményben, hogy a tanító elköltözése vagy elhalálozása esetén a plébános őket fogadja fel rendes tanítónak. A tanfelügyelet ellátása a plébános feladata volt. Ahol a vizitáló esperes hiányosságokat fedezett fel az oktatásban, ott a pélbánosnak rendszeresen jelentést kellett tennie az érseknek mindaddig, míg a hiányosságokat ki nem küszöbölték. A XVIII. század tanítójának a magatartásáról igen érdekes képet adnak a viziták. A tanítók általában — kiszolgáltatott helyzetük ismeretében — jó magaviseletűek voltak. A viziták szerint a garai Tubich Antal jó magavisesetű, tiszteli plébánosát, az egyházi szolgálatokban pontos. Az 1762-ben Csatalján tanító Tischler Ferenc „nem részeges, nyilvános hibában nem leledzik. Plébánosát, ahogy csak tudja, becsüli, tiszteli és neki minden tisztességes és megengedett dologban, főleg a hivatali teendőket illetően szót fogad." A hercegszántói Sághy György „részegeskedőnek, valamint feltűnő hibában leledzőnek mindeddig nem tapasztaltatott. Minden tiszteletet megad a plébánosnak, vele a nép megbotránkoztatására nem veszekszik." Kalmár Pál sükösdi tanító „úgy látszik jó életű, becsületes, józan. A plébánosnak engedelmes, kár, hogy kissé korlátolt." Persze nem mindenütt ilyen jó a helyzet. Bácsbokodon 1767-ben tanítóskodó Goretics Istvánról a vizita megemlíti, hogy az iskolában hanyag, ritkán látogatja. Részeges volt, de egy éve kissé megjavult. Nem veszekedős, de még így is elég panaszra ad okot. Felsőszentivánon a kántor tisztességes ember lenne, ha elhagyná szokását, az ivást. A sok munka, a kevés fizetés, a kiszolgáltatott helyzet bizony sokszor a borban vigasztalódásra kergette első iskolamestereinket. Az iskolák fenntartása és építése legtöbbször a község feladata volt. Pedig a Helytartótanács 1732. március 28-án kiadott rendelete szerint az iskolák építése a földesúr kötelessége. A rendeletet azonban csak ritkán, vagy egyáltalán nem a földesúr anyagi támogatásával valósították meg. A század első felében a garai, katymári, fajszi és császártöltési tanító saját lakásán tanított. Az 1738. évi vizita szerint Jánoshalmán iskola nincs. A nép szegénységére való tekintettel — hangzik az utasítás —• most nem is kell iskolát építeni, hanem az új templom felépülése után az imaházat kell iskolának átalakítani. Hercegszántón a különálló iskola hiánya miatt sok kellemetlensége volt a plébánosnak, különösen a szentségek kiszolgáltatása terén. A csataljai