Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Ez a contractus, melyei mind község, mind az Mester tartozik felelni föl valait kötelességeknek, meg vizitatióknál vagy egyéb alkalmatossággal magunk, vagy embereink által egyéb végzés vagy rendelés vélek tetetődik, azoktul pedig akik gyermekeiket iskolába nem küldik, a garast beszedni templomunk részire el ne mulasszák a plébánostul kiadandó laistrom szerint, nem különben a nyakas engedetlen emberek meg az exentero

17 tartozásai is terheltek, ez a birák kötelessége hogy tunya tagok mint arra okultak büntetőgyenek. Gróf Batyányi József Kalocsai Érsek" A dusnoki megállapodás pedig a következő : „Szerződés Dusnok érseki község és a kántor között alulírottak jelenlétében 17G4. január 8-án köttetett a következő módon. Ezentúl semmit sem kérhet az iskolába járó gyermekektől, hanem fizetését a község pénztárából kapja, mégpedig évenkint, mint kántor és jegyző a főegyházmegyében megállapított stólarészesedésen kívül készpénzben 47 forintot, 40 pesti mérő búzát, 1 hízott disznót vagy ehelyett 5 forintot, 50 font sót, 15 font faggyút, 2 pár csizmát, újat, 5 itce vajat, 5 kocsi szénát, 15 öl tűzifát, 2 napi szántást, kaszálónak 4 kazal szalmát kiadó területet. Mindezekért köteles lesz oktatni az egész község gyermekeit akár saját személyében, akár az általa fölfogadott tanító által, semmit sem kérve ez egyes gyerekektől, Nem különben köteles mindenki fiait és leányait az iskolába küldeni havi 1 garas büntetés terhe mellett, a templom javára. Kelt Dusnokon 1764. május 6-án Ivó Péter bíró Szikora János s. k. Rogács Gergely a kalocsai kerület esperese Szudár János Kristóf Mátyás s. k. Szabó István esküdtek ugyanennek jegyzője." Kecel község 1764. május 1-én kötelezte el magát szerződéssel: az iskolamesternek egy évre 45 rajnai forintot fizet — két egyenlő részletben. Császártöltés 1765. június 4-én Házy Pál a felső (kalocsai) kerület főesperese előtt kötött szerződést tanítójával, Schille Ádámmal, s ezt Haibl bíró írta alá. A szerződés értelmében az egész éven át iskolába járó gyermekek tanításáért a község pénztárából kifizetnek a tanítónak évi 20 forintot. Az említett szerződések érdekessége, hogy a másik érdekelt fél, a tanító nem látta el kézjegyével. Ebből talán alárendelt, kiszolgáltatott helyzetükre következtethetünk. A XVIII. század közepétől kezdve tanítót csak akkor lehetett felfogadni, ha előzetesen a kerületi esperes előtt vizsgát tett. Ezt az érseki rendelkezést azonban nemigen lehetett betartani. Az 1756-ban készült csataljai vizita úgy rendelkezett, hogy „a plébános 17 exentero = készpénz