Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Utóda, II. Ulászló pedig az 1514. évi decrétuma 60. cikkelyében kimondja, hogy tanítóknak katonáskodniuk nem kell.

7 Ilyen országos jellegű intézkedések mellett dokumentumok hiányában feltételezhetjük, hogy az érsekség területén is fejlődés volt a plébániák szervezése, segédek felfogadása, majd tanítói állások felállítása vonatkozásában. Tehetjük ezt azért, mert a mohácsi vészig az egyházmegye 281 plébániájának fennállásáról és működéséről van tudomásunk. Ezek közül nem egy a fentebb jelzett módon nyilván foglalkozott híveivel. Ismerve továbbá az érsekek betöltött magas egyházi és világi funkcióit ("kancellár, alkancellár) természetesen igyekeztek saját egyházmegyéjükben is a körülményekhez és érdekeikhez mérten végrehajtani a határozatokat. Ha az elemi iskolák tekintetében csak feltételezésekre szorítkozunk, a városi iskolák tekintetében Verancsics bizonyítja, hogy a mohácsi vész előtt Kamonc híres volt iskoláiról. Amit Verancsics mond Kamoncról, az áll Szegedről, Szintaróvről és az egyházmegye többi városáról is.

8 „Nagy, hatalmas volt a kalocsai egyházmegye, méltó képviselője nemzetünk nagyságának a déli határon. Kulturális intézményei hirdették a magyar nemzet dicsőségét. Egyházmegyénk aranykora a magyar nemzet nagy katasztrófájáig tartott. . . 1526-ban hadak tanyája lett a déli Bácskaság."

9 Ha nem is volt aranykor a mohácsi vész előtti időszak, a törökdúlás a fejlődést megállította, sőt visszavetette. Frangepán Ferenc kalocsai érsek (1518—4543), aki egyben Bács-Bodrog megye főispánja is volt, székhetyéről eltávozott. Vele együtt elmenekültek a kolostorok, a falvak lakóinak nagy része is. A házakat, templomokat a törökök rombadöntötték. Akkora volt a pusztítás, hogy a 281 plébániából 39-nek is csak a romjait találták meg a törökök kiűzése után. 1542-ben bevezetett török közigazgatási rendszer alapján az egyházmegye területét a budai és a szegedi szandzsák között osztották meg. A török által megszállt terület lakosságának etnikai összetétele is megváltozott. 1527-től görögkeleti szerbek jöttek az egyházmegye déli részére, akik a feljegyzések szerint katolikusokat találtak itt. Ezek főleg a visszamaradt magyarok és a bevándorolt bunyevácok és sokacok voltak. Lelki gondozásukat a bosnyák ferencrendi szerzetesek látták el, akik az új telepesekkel együtt költöztek ide. A kalocsai érsekek székhelyüket biztosabb helyre téve, a háborúskodás, a dúlás dacára, ha csak tehették, szedték az egyházi tizedet. A dézsmajegyzékből, amelyek 1543., 1650., 1665. 7 Corpus Iuris Hungarici 1000—1526. Budapest, 1899. 733. oldal. 8 VERANCSICS Antal összes munkái I. kötet 293. oldal. 9 ÉRDULYHELYI Menyhért: A kalocsai érsekség a renaissance-korban Zenta, 1899. 280. oldal.