Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században
Nagyon fontos föladatuk volt ui. tanácsi bíróságunk igazságügyi-szakértői tájékoztatása. ,,Kurutz György hirtelen meg halván tetettetett vala oly rendelés, hogy holt teste fel nyittassék, . . .melly végre az ide való Chyrurgus mellé Szabadszállási Chyrurgus . . . Uram" is átjött. Egy másik esetben azért rendelték el a sírfölnyitást és boncolást, mert hirtelen meghalt egy leányanya egészségesen született gyermeke. 37 Súlyos testi sértésekkor kiadott látleleteik ma már derűt keltenek fontoskodásukkal, vitathatatlan nyelvi bájukkal. 1796. szept. 11-én: ,,1° A' vak szeménn (ti. halántékán) egy Garas forma nagyságú kékség . . . 2° A' tsets forma ki állásonn . . . egy íznyi hosszaságú keménység . . . 3° A' tsetse alatt az hatodik valóságos oldal tsontnál . . . két únnyi szélességű és hossz asságú ütés . . . 6° A' bal tzombjának belső felénn egy tenyérnyi kékség . . . 7° A' bal Szártsontyánn egy véres ütés ..." 1800. ápr. 16-án: a felperes juhász ,,A1 felénn az vastag hús egész az Ina hajlatig nagyon dagat lévén felette nagy kókséggel tapasztaltatott az Testénn, mellyből ki tettzet hogy nagy verés lett légyen ..." A kirurgusi gyakorlatban rutinművelet volt az érvágás. Első hazai hírlapunkban, Bél Mátyás Nova Posoniensiajában alig volt szó másféle beavatkozásról 1721—22 között idehaza s külföldön, akár baleseti sérülésről volt szó, akár ragályos megbetegedésről. Nem kell sok cinizmus divatot látni az érvágásban. Zay István így örökítette meg kezelését a könyvtárunkban található kalendáriumban (1796): ,,16 Xbr (ti. dec. 16-án) nyitott rajtam eret T. Ur szerentséssen." A Kunszentmiklós és Vidéke már egy kisebb szerencsével végződő érvágásról írt 1899-ben „Veszedelmes érvágást végzett magán . . . Singer Izidor kunszentmiklósi borbély . . . csappantyús érvágó készülékével felső karján . . . rossz helyre alkalmazta a csappantyút, mert az üteret vágta meg . . .", (s csak a gyorsan érkező orvos mentette meg életét). Községi orvosunk elkeseredetten írta a különben is vérveszteséggel járó skorbutos megbetegedések idején (1864): „ . . .a vérbocsátás hasznosságároli vélemény annyira hozzá van nőve a magyar paraszt létéhez, hogy minden további fontolgatás . . . nélkül derűre borúra fogyasztja vérét piócázás, érvágás és köpölyözés által. Községünkben az érvágás skorbutosnál meg nem engedtetvén, tömegesen vitették magukat Budára, a fürdőkbe, nem annyira azért, hogy a fürdőt használják, hanem hogy magukat megköpölyöztessék . . ." 38 . 37 Főbírói iratok: 1787. febr. 6. és 1824. nov. 19. 38 TÉCSY: Süly ... - Gyógyászat. 1864. 515. 1.
