Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

náziumi Szemvizsgálati jegyzőkönyvünkben számos trachomas tanulót találtunk 1891-től (VII. tábla) egészen 1936-ig. (Sikeresen kezelték őket elkülönítésük után.) * * * Összefoglaló tanulságként megállapítható néhány közös vonás a Kiskunság egészségügyi ellátásában. A XVIII. század közepétől (?) nagyjából a szabadságharcig kezeltek embert, állatot mind barom-, mind pedig seborvosaink; a jelenség okát kereshetjük az igazi szakemberek, megfelelő kórtani ismeretek (kolera-marhadög!) hiányában. A kirurgusokkal, sőt orvostudorainkkal egyidejűen működtek népi gyógyítók az egész Kiskunságban; legtovább a jászok lakta részeken. (Félegyháza, Majsa között Macska Rozi még a második világháború előtt is.) Valószínűen Pest közelsége miatt nagyjából az ottani himlőoltásokkal egy időben bevezették a vakcinálást a Fölső-Kiskunságban és jóval a Pest megyei részek (Dömsöd, Tass) előtt a hivatásos halottkémlést. Halványan körvonalazható szerepet töltöttek be kerületünk fölső „közönségeinek" egészségügyében a kálvinista oskolamesterek, prédikátorok, akik kétségtelenül forgatták a külföldről, majd Erdélyből behozott szakirodalmat. Óvatos megközelítéssel is föltételezhetjük Kunszentmiklós minőségibb egészségügyi ellátását, hiszen végeredményben ott találjuk meg az egész Fölső-Kiskunság régi orvosi könyvtárát mindvégig működő oskolájában. Mégsem zárhatjuk ki azonban a fölső részek egészségügyi ellátásának párhuzamait, különösen a XVIII. században nem, mivel mindenütt volt magasabb ismereteket nyújtó oskola, másrészt adottságnak kell vennünk az egésznek hasonló gazdasági, politikai viszonyait. (Különösen meggyőzőnek ítéljük Szabadszállás és Kunszentmiklós temetőinek szakértelemről tanúskodó tájolását észak, dél, kelet felé : tehát az uralkodó szél irányának megfelelően.)