Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

A népi állatgyógyászat emlékei Kecskeméten RUSVAY KÁLMÁN Araikor az ember a gyűjtögető életmód után a halászat és a vadászat korszakán átlépve az állatok barátjává szegődött és saját jól felfogott érdekében i. e. 8—14 000 évvel ezelőtt

1 magához szoktatta (domesztikálta) őket, gondoskodnia is kellett azok életszükségleteiről. Az állatokkal való viszonylatában a haszon és a gond értékteremtő tényező lett az ember számára. A gondoskodásnak ki kellett terjednie az állat megvédésére azok ellenségei ellen, megóvására minden ártalomtól, az ártalom érvényesülése (sérülés, betegség) esetén pedig a szervezet épségét vissza kellett állítani, gyógyító eljáráshoz kellett folyamodni. Az óvás és a gyógyítás volt tehát az a két eljárás, amelyek a létfenntartás (táplálás) és a fajfenntartás (szaporodás) folyamatosságát biztosították. Ez a két biológiai előfeltétel pedig természetes menete során biztosította az állattartás érdemi, hasznothozó jelentőségét. A preventív jelentőségű óvás természetesen nemcsak a fizikai értelemben vett védelemnyújtásban nyilvánult meg, hanem az ember azidei hiedelemvilága értelmében a jó és a rossz szellemek hatalmi egyensúlyát is át kellett billenteni olykor-olykor az egyik vagy a másik oldalra. A bájoló mondókák ilyen alkalmakkor jutottak szerephez az állatorvoslás területén is. Az ősidők varázslói (sámánjai), a korai századok javasasszonyai (boszorkányai), de még a közelmúlt, sőt napjaink kuruzslói (tudós emberei, asszonyai) is gyógyító céllal hadarták el mondókáikat akár ember, akár állat mentése végett fordultak hozzájuk segítségért. Lovak betegsége elleni, ilyen középkori bájolás (contra thrghy equorum ?) olvasható egy régi iraton: Erdőn jár vala lebeke tárgy: Béka vala ekéje, Kigyó vala ostora; Szánt vala követ; Vet vala kövecset. 1 BÖKÖNYI, 1978. 2 Középkori... 1957.