Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - NOVÁK LÁSZLÓ Egy XVIII. század végi — XIX. század eleji orvosló könyv Kecskemétről és korának gyógyító gyakorlata

jüket, „mint nyilván való ördögi jövendőmondókat érdemök szerint tüzes halálra méltónak" ítélte.

21 A XVII. század végén Kecskemétről ismeretes boszorkányperekben is értékes adatok vannak a népi gyógyászatra vonatkozóan. A vádlottak — többek között — értettek a fürdetéshez, kenéshez, s ismerték a gyógyfüvek hasznát is. Ilyen egyén volt Vecsési Péter is, aki így nyilatkozott : „mondom hogy kinek a förödőt meg főzöm és párája fel megyén, az meg gyógyul: de a kije csak el terül, nem használ, itt penig ugy vagyon a dolog és így tudom és ismerem a förödő főzésből meg nem hal az Aszszony, de bizony meg sem épül". Ugyancsak ő jelentette ki Herke Jánosnak: „Szegény latom nyomorult vagy nem merek mert bizony tudnék ollyan fürdőt csinálni hogy ha életre való vagy meg gyógyulnál harmad napra ha penig halálra, való, meg halnál." Szabó István vallomásában Vecsési gyógyfű szakértelméről beszélt: „a füveket szedte de neki nézni nem engette, kérdette ezen fatens mire valók mondotta Vecsési csak afféle sérült embereknek való rühesseknek a kikkel jól tehetek ..." Szappanos György azt hallotta Vecsési szájából „eő ki ment a mezőre és a füvek hozzá szóllottak igy szólván : En ilyen Nyavalyáról való vagyok én illyenről es az fatens kérdette hol tanulta holott eö hozzá soha nem szolnak, igy felelt egy Táltos ember tanétotta". Dóczinet rontás miatt vádolták boszorkánysággal. Kamarások fiát — mert kérőként visszautasították — bosszúból megrontotta, „az szájat Füléhez húzták". Megfenyegették Dóczinet, hogy Budára vitetik és megégetik, mire azt üzente vissza a szolgával, „Eregy haza nem leszen a Gyermeknek semmi gondgya, és így meg is gyógyult a gyermek"

22 A XVIII. században is még előfordultak olyan perek, amelyekben rontás és gyógyító tudomány miatt vádoltak embereket. Ilyen ügyet tárgyalt pl. Nagykőrös magisztrátusa 1769-ben. A kihallgatás során a következőekre derült fény: „Elő hivattatván 'Sinórné kérdeztetett hogy mitt tudna Csonka Mihályné bűvös bájos vagy Tudákos voltárul mellyel másokat rontana egésségében és ismét meg gyógyítaná ? Azt felelte hogy ő töllök búzát kért edgykor ós hogy nem adtak néki, igy szólott, no nem adtok búzát, de meg bánnyátok, és más nap mingyárt belé esett a'kötésbe ; és senki sem orvosolhatta ámbár eret is vágtak, köpölyözték kenték és innya adtak midőn nagy kinban lett volna több Aszszonyokkal hozzá ment, és látván a' Kinnyát ( :'Sinórnénak:) ő előtte ugyan nem szóllott, de több Aszszonyok előtt azt mondotta: Jól van biz az, had kinlódgyon, mig elis reszket belé, a' minap búzát kértem tőle és nem adott, el tagadta hogy nintsen holott akkor21 SZILADY—SZILÁ

GYI 1803. I. 200—201. pag. 22 SCHRAM, 1970. I. 459—401. pag.; A boszorkányperek népi gyógyászati jelentőségével kapcsolatban vö. MOLNÁR, 1909. 195—205. pag.