Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - NOVÁK LÁSZLÓ Egy XVIII. század végi — XIX. század eleji orvosló könyv Kecskemétről és korának gyógyító gyakorlata

porkészítményeinek, (pl. „nehéz Nyavalya, v. Epilepsia ellen való Por") lajstromát. Ennek végeztével tovább folytatta a számmal jelölt betegségek írását, egészen 257-ig. Ez után különböző betegségekre ír még gyógymódot, néhány receptet közöl (pl. „Capucinus Stokfis C: Tőke-hal készítésének" módját), s hasznos tudnivalót, pl. hogyan lehet gyöngyöt csinálni, kutyát szoktatni vagy megvadítani. A patkányok elűzésére szolgáló javaslatot a „Hasznos Multaságok" 1819. évi 42. számából másolta át. Tekintettel arra, ez az ismertetés az „Orvosló Könyvetske" végén szerepel, feltételezhetjük, hogy a kézirat írását 1819 körül fejezték be. Az orvosló kézirat a korabeli, nyomtatásban megjelent gyógyító könyvek színvonalához hasonló minőségű. Megtalálható benne a racionális, empirikus gyógymód (a különböző gyógynövények felhasználása), amely jellemzője a Pápai Páriz-féle „Pax Corporis"-nak, de több olyan is, amelyek a „Házi különös orvosságok ..." tanácsait követik (pl. a kórság gyógyítására javallat: „Az vakondnak szivét, máját, veséjét száricsd meg, törd meg csináld meg borban add meg innya mikor reá jön."). Tehát, a kecskeméti „Pax Corporis" keletkezését nézve megállapítható, hogy egy mezővárosi polgár családjának házi orvoslását volt hivatva segíteni. A kéziratos gyógymód-gyűjtemény ritkább jelenség. Az írni-olvasni tudó réteg szélesebb tábora szívesebben forgatta a különböző kalendáriumokat, amelyekben bőséges mennyiségű tanácsokra lelhettek a különböző betegségekre vonatkozóan. Ilyen pl. a „Száz esztendős Kalendáriom" is, amelyet 1799-ben nyomtattak, de hosszú évtizedeken át megbecsült írásmű volt Nagykőrösön. A beírások alapján ismeretes, hogy „Zimányi János után B. Zs.é", azaz Bitzó Zsigmondé, majd másé; „Gátsi Sándoré ez a olvasó könyv, vette 1840".

2 Igen nagy népszerűségnek örvendhetett az 1768-ban megjelentetett „Házi különös orvosságok" nevezetű könyvecske, amelyet a nagykőrösi Tancsa család egyik őse ceruzával átmásolt egy kis füzetbe a XIX. században.

3 Ez az eset példa lehet arra, hogy az egyszerűbb, „furcsának tűnő" gyógymódok, mégha babonás, misztikus praktikával jártak is — kézenfekvő, „természetes" voltuk miatt —-, kellő bizalomra találtak szélesebb körben. Pedig Nagykőrös igen fejlett mezőváros volt, ahol nagy súlyt fektettek a szakorvosok alkalmazására. A helyi gyógyító tevékenységre döntően hatottak a szerek beszerzésének lehetőségei is. Minden bizonnyal a faluról-falura vándorló patikaszer árusok a népszerű készítményekkel kereskedtek, a piacot tartva szem előtt, 2 A Nagykőrösi Arany János Múzeum Könyvtára, 4736. ez.; Vö. BENCZE, 1964. 9—59. pag. 3 Nagykőrösi Arany János Múzeum Történeti Dokumentációs Adattára (röv. NAJMTDA), 1975. 13.1.