Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

lyeken találtatik, mellyeket a sok esőzésnek tulajdonítani kell. Nevezett anyarozs setét violakék de leginkább fekete, belől fejéres, hosszúsága többnyire egy-másfél hüvejknyi, szélessége egy és két lineányi, formája gömböjüded görbe, mint a madárköröm, szaga baktüzü, ize kedvetlen, kevéssé csípős és ha sok a gabona közt vagyon a lisztet kékessé, a kenyeret viola színűvé, rossz izüvé és szaguvá teszi. Ezen rozsanya az emberi nemzetre igen veszedelmes, magyarul Biczer kornak nevezik. A rozsanyával való éléstől származott igen veszedelmes jelenségek közt az a legrettentőbb, hogy oly embernek végtagjai, um. kezei és lábai megkékülnek, felhójagosodnak, megfenésednek, végre elszakadnak, mind azok a halál következése. Alolirott a Tettes Kerületeknek olly végre alázatosan bemutatja, hogy a lakosokat ezen nagy veszedelemre figyelmetessé tétetni méltóztatnának, mellyet csak ugy háríthatnak el magoktól, ha a búzát megörlés előtt az anyarozstól egészen kitisztítják, melly se mosás, se rostálás, csak egyedül kézzel való kitisztítás által lészen meg."

54 Azonban a legfőbb táplálékot adó állatokat is gyakran tizedelte valamilyen betegség. Szinte minden évben érkezett jelentés, hogy a Jászkun kerlet egyik, vagy másik részén járvány pusztít. Leggyakoribb volt a szarvasmarhák között a száj- és körömfájás és a marhadög. 1768-ban már azt olvashatjuk, hogy ,,A dögnek eltávoztatására és annak megelőzésére elrendeltetett, hogy minden helység büdöskő virágját vegyen sóval megelegyítve a csatornákba hintsék az barmot arról itassa meg."

55 1795-ben jelent meg Tolnay Sándor igen népszerűvé vált műve a „Barmokat orvosló könyv", amely a későbbiekben is alapul szolgált a marhagyógyításhoz, és a megjelenő orvosi rendeletekben szinte szó szerint megtaláljuk a Tolnay által javasolt gyógymódokat. Tolnay ebben a könyvében nemcsak a különböző marhabetegségekkel foglalkozik, hanem más állatgyógyításokat is bemutat. Legrészletesebben természetesen a marhadög leírásával, a betegség okaival, tüneteivel és gyógyításával foglalkozik. Az uralkodó szarvasmarhadög, „mely forró égés és rothadt hideglelésből áll és a tüdőnek, lépnek, májnak főképpen pedig az harmadik gyomornak (mely a kérődző marhában százrétü patzalnak neveztetik) megszorulásából és gyulladásából származik, annak pedig oka rész szerint a változandó és ártalmas levegőég, rész szerint pedig a megromlott penészes eledel, a posványos viz, avagy a szükséges eledelnek és viznek fogyatkozása is szokott lenni."

56 Tolnay szerint a járványok tavasszal a nagy hidegek elmúltával, Böjt második havában, Szent György, néha Pünkösd havában, az őszi Szent Mi54 Halas, Dd. Fasc. 183. № 1. sz. 15G. 1831. 55 Prot. Curr. Tom. 3p. 270. 1708. 50 Prot, Curr. Tom. 18. p. 114. 1793.