Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - LÓRÁND KLÁRA A népi gyógyászat és XVII—XVIII. századi feljegyzések Bács-Kiskun megyében

A népiesség tudatos vállalása, művelése kedvező talajt teremtett a néprajz tudományának. Az 1890-ben induló „Ethnographiá"-bari közölt népi orvosló adatok közlése azonban még nem tervszerű, de mindenesetre felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot tartalmaz. A kialakulóban levő magyar néprajztudomány feladatának tekintette a „magyar mythologia" feltárását is. A délibábos elméletek gyakran csak a mesék határát súrolták. Ebben az időben még nem alakult ki az összehasonlító néprajzi kutatás módszertana. A végtelenül buzgó és nagy elhivatottsággal bíró kutatók foggal-körömmel szerették volna megteremteni dédelgetett álmukat, a teljes hun-magyar mondakört, vagy a magyarok héber eredet mondáját felkutatni. Mintaként szemük előtt a mesélőkedvű, gazdag görög és germán mitológia egységes teljessége lebegett. Tiszteletre méltó tudósaink nem riadtak vissza a legfantasztikusabb vallásképzetek kialakításától sem a nemes cél érdekében. Az elburjánzó, tévutakon járó, etimologizáló kedv azonban gyakran lelkiismeretes adatgyűjtésen alapul, amelyek a népi gyógyászati kutatásban is eredményesen felhasználhatók. Ipolyi Arnold (1823—1886) 1856-ban megjelent Magyar Mythológiája mint elemző néprajzi mű, messze megelőzte korát. Nem nyelvrokonaink, hanem más népek vallástörténeti adatainak összehasonlításával rekonstruálja a magyar mitológiát. A varázslás, a gyógyítás témakörét is szervesen beépíti munkájába, igyekszik tisztázni betegségneveink eredetét. Többek között foglalkozik a fene, a nyavalya és a guta ártó szellemekkel is, akik ezeket a betegségeket okozhatták. Kállay Ferenc (1790—1861) jelentős néprajzi és nyelvészeti kutatásokat végzett. A magyarság őstörténetének kérdéseire a finnugor rokonság alapján igyekezett válaszolni. Szerinte a kereszténység előtti hitvilágunk a sámánizmus, amely uráli rokonaink néphitének tanulmányozásával tárható csak fel. 1861-ben jelent meg ,,A pogány magyarok vallása" című munkája, melyben külön fejezetet szentelt a gyógyításnak. Kandra Kabos (1843—1905) 1897-ben megjelent „Magyar mitológiája" zárja le azt a romantikus korszakot, mely mindenáron meg akarta teremteni a magyarság mítoszát. Szeme előtt csakis a Kalevala lebegett. így ő is ugyan a finnugor rokonítás talaján állt, de sajnos csak egyetlen munkára koncentrált. Vizsgálódásaiban a népi gyógyítás hagyományait is figyelembe veszi. Kálmány Lajos (1852—1919) nem keres már állandóságot a néprajzi jelenségekben, felismeri az állandó változást. Mitológiai vizsgálódásainak alapját finnugor rokonaink hiedelmeivel való összevetés képezi. Figyelembe veszi a környező népek szokáshagyományait is. Szeged-környéki gyűjtései számos népgyógyászati adatot tartalmaznak

2 2 Kálmány L. 1885., 1893., 1917.