Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

16 648-an betegedtek meg (3,4%), és 6937 ember pusztult el (1,4%) a járvány idején, a kolerás megbetegedtek 41%-a. A nagyobb helységek, és a jobban fertőzött városok, mezővárosok, községek a következőek voltak :

123 Helység 1850. évi lélekszám Megbetegedettek Meghaltak Abony 8 318 163 85 Alberti 2 039 48 28 Buda 51 127 1307 423 Cegléd 16 934 588 391 Dunapataj 5 317 82 30 Gödöllő 2 212 16 7 Hajós 3 814 422 139 Irsa 3 170 22 12 Izsák 4 308 268 119 Kalocsa 11 358 1170 531 Kecskemét 31 896 1896 941 Kiskőrös 6 297 359 218 Monor 3 921 51 15 Nagykáta 3 945 192 55 Nagykőrös 15 824 349 128 Pest 109 064 3019 1529 Ráckeve 4 364 92 17 Solt 4 021 155 60 Tököl 1 723 408 55 Vác 9 886 280 86 A járványos megbetegedés intenzitása időben változó, terjedése mozaikszerű volt. Júniusban kezdődött és szeptember végéig tartott, s a Duna— Tisza köze egyes helységeiben okozott nagyobb veszteségeket (pl. Kalocsa, Hajós stb.). Á három város közül Kecskeméten volt nagyobb a járvány (BALÁSFALVI KIS szerint az országos adatnál valamivel többen, 956-an haltak meg), míg Cegléden kisebb, s Nagykőrösön szedett legkevesebb áldozatot. A későbbi évek járványai kisebb elhalálozást okoztak. Pl. Kecskeméten 1866-ban 466, és 1873-ban 586 ember pusztult el kolerában.

1237

* Az 1831. évi járvány — mint többször is hangsúlyoztuk — az ismeretlenség, a döbbenet és félelem erejével hatott Pest-Pilis-Solt vármegye lakosságára is. Nem ismerve a betegség lényegét, csupán a tünetekből ítélték meg 128 J. FRÁTER, 1980. 78—84. pag. Ш/а BALÁSFALVI KIS, 1939. 21. pag.