Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században

hangsúlyozta, bizonyára tett is már kísérletet a megvalósítására. Hogy az oltást már igyekeztek a gyakorlatban is foganatosítani, kiderül Pest vár­megye 1799. június 10-i közgyűlésének megállapításából is: „A' Himlő bé oltásának több N. Vgyékben igen különös haszna és foganatja tapasztaltat­ván a' mostani veszedelmes és igen sok gyermekeknek halált okozott him­lőzés idejében is efféle bé oltás minden esetben annyival inkább javasolta­tik, mivel a' tapasztalásból bizonyos az, hogy ha száz rendszerént való himlős gyerekből tizen húszan el halnak, akkor ollyas 100 közzül a' kikbe a' himlő bé oltatik alig egy vagy kettő néha pedig egy sem múlik ki e Világból". 54 Valószínű, ez idő tájban láttak Pest megyében is a tehénhimlővel történő védőoltáshoz. E célt szolgálta több, a Variola vaccinae népszerűsítését szol­gáló megjelentetett könyv is. 55 Mint ismeretes, Békés és Sopron vármegyék­hez hasonlóan, Pest vármegye elsők között látott a védekezéshez, még azt megelőzően, mielőtt a Helytartótanács országosan elrendelte volna 1802­ben. 56 A mesterséges fertőzéssel történő védekezés nagy ellenszenvet váltott ki Pest vármegyében is, amely nagyon megnehezítette az érdemleges gyógyí­tást. Az 1807. évi járvány a kecskeméti reformátusok között 292 áldozatot követelt (ez az évi halandóság 51,9%-a). Az anyakönyvező lelkész szüksé­gesnek tartotta bejegyezni a halotti anyakönyvbe: „Sok szülék siratták ezen esztendőben azon vétkes hihetetlenségeket ; melly miatt a' sokszori tudósításoknak is ellenére, el mulatták gyermekeiket tehén himlővel bé oltani; a' midőn mások örültek, hogy az ő bé oltott gyermekeik épségbe meg maradtak." 57 A vármegye adminisztratív úton, elsősorban is a helységbeli lelkészek segítségével szorgalmazta a himlőoltást. Az 1815/1816. évi járvány után újult erővel ösztönözték a vármegye lakosságát. Az oltás hatékonysá­gát az 1819. évi református Canonica Visitatio során is igyekeztek felmérni. Báthori Gábor kerületi református püspök részletesen beszámolt tapaszta­latairól. A szomszédos kiskun mezővárosban, Lacházán így látta a helyze­tet : ,,A' himlő oltásra — nem használvánn a' több izbeli serkentések — már Birói hatalommal is kénszeritődnek a' Szülék: de végre bele fáradvánn mind a' Bíróság, mind a' Chirurgus, a' megátalkodott Szülékkel való vesződségbe, a' himlő oltás a' múlt tavaszon félbe szakadt". 58 Dömsödön, Solton viszonylag eredményt értek el az oltás terén, bár egyes szülőket csak erőszakkal lehe­54. PML NkV Kurrens jk. 1793—1800. 271. pag. 55. Lásd VÁRADY, 1802. 56. ZBORAY, 1965. 162. pag. 57. Kecskeméti Ref. Egyház Anyakönyvei. III. k. 1804. 25. pag. 58. Ráday Levéltár (RL) Canonica Generális Visitatio Solti tract. G. 187.

Next

/
Thumbnails
Contents