Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PINTÉR ILONA Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970
A gyermekek ellátására korábban, 1963-ban szerveztek ideggondozót. Az intézet Baján működött. Ideggyógyász szakorvos irányításával egy pszichológus és egy gyógypedagógus foglalkozott a betegekkel, napi két óra rendelési időben. A rendelési idő már kezdetben kevésnek bizonyult, de az évtized végéig nem volt számottevő fejlesztés. A gondozó működésének mégis voltak fontos eredményei. Megszüntette a gyógypedagógiai áttelepítő munka korábbi kampányszerűségét azzal, hogy egész éven át lehetővé tette a pedagógiai jellegű vizsgálatok végzését. Kapcsolatot tartott a gyógypedagógiai intézettel, beszédjavító tanfolyamokat szervezett. 46 Anya- és csecsemővédelem 1945 előtt a megyében a szülések 21,3%-a történt intézetekben. A fennmaradó 78,7%-nál a szülés levezetése a szülésznőkre volt bízva. Az intézeten kívüli szülések 29%-ánál volt csak jelen orvos. A felszabadulás után a szülések egyre inkább kórházakban és szülőotthonokban történtek, aminek következtében a 60-as évek elejére a korábban 2% körül mozgó csecsemő halálozási arányszám 0,5%-ra, a magzati halálozás kb. a felére csökkent. 47 A kórházi szülészeti osztályok ágyait, anyagi lehetőségek híján, nem szaporíthatták az igényeknek megfelelően, de a megye települési viszonyai is másfajta megoldást igényeltek. A szülőotthonokban, amelyek a körzetükbe tartozó községekből rövid idő alatt elérhetők voltak, kevesebb költséggel volt lehetséges a szülő nők ellátása. A szülőotthonok elsőrendű feladata a várhatóan normális lefolyású szülések levezetése volt. A problematikus, szövődményes eseteket a lehetőség szerint kiszűrték, és a kórházi osztályokra irányították. A megyében a szülőotthonok három típusa fordult elő : 1. Az ún. kiemelt szülőotthonok, amelyek felszereltségük és személyi ellátottságuk révén a kórházakéhoz hasonló ellátást tudtak biztosítani; 2. Az ún. közepes szülőotthonok, ahol főállású szülész-nőgyógyász szakorvosok dolgoztak ugyan, de amelyek technikai felszereltsége elmaradt a kórházakétól. Vetélések, kisebb nőgyógyászati műtétek elvégzésére alkalmasak voltak; 3. Az ún. kis szülőotthonok, amelyekben szakorvos nem dolgozott, hanem mellékfoglalkozású, szülészetben jártas körzetorvos irányította a munkát. Ezek kizárólag komplikációmentes szülések levezetésére voltak alkalmasak. 46 Eü. o. 31 546/1963. 47 Vb jkv. 1963. IX. 23.
