Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PINTÉR ILONA Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970

4. táblázat A körzeti orvosok munkafeltételeinek 1965. évi adatai

1

* A közületi A magánA körzeti orvosok közül A száz orvosi körzetre jutó Adatok rendelőben rendelő körzeti orvosok aránya (%) gépkocsival telefonnal körzeti ápolónők aszisztensek rendelőben rendelő körzeti orvosok aránya (%) rendelkezők aránya (%) száma BKm 46,0 54,0 58,8 84,0 93,0 97,3 Vidék 72,1 29,4 52,9 79,2 94,3 96,6 A magánrendelők nem feleltek meg a magas betegforgalom támasztotta követelményeknek. Bár a községi tanácsok törekedtek orvosi rendelők és orvoslakások építésére, számottevő javulás csak a 60-as évek végére következett be. A harmadik ötéves tervben ugyanis a korábbiaknál nagyobb mértékben részesedett az egészségügy a községfejlesztési alapból. Ennek, valamint a 60 300/1960. Eü. M. számú rendeletnek a hatására, amely állami támogatást nyújtott azoknak a tanácsoknak, amelyek lakás és rendelő hiányában nem tudták betölteni a körzeti orvosi állást, jelentős számú rendelő épült a megyében.

20 Kórházak és rendelőintézetek Az egészségügy fejlesztésére fordítható összegeket az 50-es években a a tömegekkel legközvetlenebb kapcsolatban álló körzeti orvosi, illetve rendelőintézeti ellátás javítására használták fel. A biztosítottak növekvő létszáma ugyan igényelte volna a kórházi ágyak számának szaporítását is, de ezt csak a meglevő kórházak zsúfoltságának növelésével és csak részben tudták megoldani.

21 Általános gyakorlat volt, hogy a kórtermekben az eredetileg tervezett ágyak számának a kétszeresét helyezték el. Gyakran ápoltak betegeket a kórházak folyosóin is.

22 A megyei kórházzá átszervezett kecskeméti volt városi kórház pl. 186 beteg befogadására épült, de 500-nál több beteget ápolt rendszeresen.

23 19 Megyék, városok, járások, gazdasági körzetek adatai. Bp. 1966. Statisztikai Kiadó Vállalat. 294. p. 20 Eü. o. 65 208/1970. 21 Tan. jkv. 1970. IX. 23. 22 Vb jkv. 1958. V. 2. 23 Eü. o. 31 651/1963.