Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A közegészség- és járványügy helyzete Kiskunfélegyházán a két világháború között

7. táblázat A tbc.-ben elhaltak halálozási aránya: .50 Év összesen elhaltak Tuberkolózisban elhaltak /o 10 000 lakosból tbcben elhaltak 1920 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 925 654 715 741 748 786 770 887 941 608 593 710 151 124 158 148 134 124 130 139 131 97 100 110 16,32 18,90 22,00 19,99 17,91 15,77 16,88 15,67 13,92 15,95 16,86 15,49 38 31 39 37 33 31 32 34 32 24 24 27 A tuberkolózis fertőzöttségéhez hasonlóan, megoldhatatlannak tűnt a trachoma fertőzés megszüntetése. A fertőzöttség olyan nagy mértékű volt, hogy a trachomások kezelésére külön állami szemorvost neveztek ki. Az iskolákban a tisztiorvosok és a szemorvos is rendszeresen tartottak vizsgálatot és a trahomás tanulókat kötelezték a kezelésre. Az ingyenes kezelésre a városiak naponta, a tanyaiak kedden, pénteken és vasárnap — hetipiackor — járhattak. Az orvosi jelentések szerint nyáron kevesebben, télen többen jártak, de soha nem jelent meg minden beteg, így a fertőzést a felvilágosító és gyógyító tevékenység ellenére sem sikerült felszámolni. Az 1896 óta alkalmazott állami trachoma orvost 1923. december 22-én felmentették. Ettől kezdve a tisztiorvosokra fokozott megterhelést rótt a trachomások felderítése. Többszörös kérvényezésre 1927-ben neveztek ki ismét állami szemorvost.

51 Ettől kezdve a városiak gyógykezelése heti három nap 1—1 órás időtartamban az orvosi hivatalban, a tanyai lakosság kezelése pedig esetenként a tanyai iskoláknál történt. 50 A tüdővész kérdés — Félegyházi Közlöny 1930. január 26. 51 BKmL—Kkfh. To. levelezőkönyv 1927. 78. p. A M. Kir. Népjóléti- és Munkaügyi Min. 1927. febr. 1-el nevezte ki dr. Heyder Stefánia szemorvost és megbízta a Kiskunfélegyházán és külterületén feltalálható összes trachomások kezelésével. 8. táblázat Trachomások száma bel- és külterületen: 1925-ben 1930-ban 1940-ben 2546 fő 897 fő 376 fő