Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

A tanács éberen őrködött azon, hogy az adásvételek az ősi gyakorlatot ne sértsék meg, a váltsági jogokat adó „törzsök váltságú földek természete'' ne változzék meg. Harmos Imre redemptus 1853-ban Rigó Mátyásnak eladott 7 és 1/2 hold földet azzal, hogy e földek után járó külső illetőségeit magának fenntartja. Az ügyben eljáró járásbíró hivatalosan értesítette a tanácsot a „szokatlan a' köz rendtartást megzavaró" záradékról és véleményét kérte. A tanács határozatilag leszögezte, hogy a pusztarészeket a váltság óta folyamatosan minden birtok változás esetében a belső, felosztott földek járulékainak tekintették, ezek azoktól elválaszthatatlanok. A Harmos-féle és „ehez hasonló örökítések egy új, ez ideig még nem ismert felekezetű birtokosokat állítanának elöl", amelyek a belső birtokok és külső járulékok tökéletes összezavarását eredményeznék. Kérte a tanács a járásbírót, utasítsa Harmos Imrét, hogy „magát a fenn álló rendszabályokhoz alkalmazza földje eladása esetében."

50 Harmos Imre fellebbezett, de beadványát a járási kapitány elutasította.

51 Harmos Imre a cs. kir. Törvényszékhez fordult s panasza ott helyet kapott. A törvényszék a félegyházi gyakorlattól eltérőleg az osztrák Polgári Törvénykönyv 362. §-a alapján az átírást megengedte. A döntéssel elégedetlen tanács megbízta a főbírót, hogy az ügyet a bécsi cs. kir. Legfőbb Semmítő Törvényszékhez „följebb vigye".

52 Majd egy év múlva megérkezett a legfelsőbb döntés, amely szerint a külső járulékok — a régi törvényes szokás és szabályok szerint — a belső földek járulékát képezik. Ezekkel nem az egyes birtokosok, hanem az egész birtokosság rendelkezhet. Az „egésznek elválaszthatatlan részét úgy képezik, hogy a külső járulékok mindenkor a belső földek birtokosaira mennek által." A városi tanács „a birtokok nyilvántartását felettébb könnyítő s előmozdító határozatot köz örömmel fogadta."

53 A tanács öröme érthető volt, hiszen ismételten meg tudta védeni azt a szokásjogot, amely a későbbi időben a pusztakeresőkkel szemben is hatásos jogi védőeszköznek fog bizonyulni. Az ismertetett legfelső bírósági állásfoglalás a legerősebb érv lesz majd a birtokosok kezében. A pusztakereső mozgalom lényeges problémáihoz tartozik a Harkakötöny puszta megvásárlása körüli visszásságok kérdéscsoportja. Az ügyek ismeretében világos, hogy a birtokosság ezt a pusztát nem a városi közönségnek, az egyetemes városnak, hanem kizárólag magának akarta megszerezni. Célja 50 BKML—Kf Közgyűlési jkv. 1851—54.1853. december 9. 299. sz. határozat. 51 U. o. 1854. május 2. 104. sz. határozat. 52 U. o. 1854. június 24. 174. sz. határozat. 53 BKML—Kf Tanácsi jkv. 1855—56.1855. február 18-i ülésen.