Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

FEKETE JÁNOS A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom

szőlővel be lehessen telepítem. A kérelemmel kapcsolatban a tanács részéről fontos észrevételek és nehézségek merültek fel. Nevezetesen: ,,1. a tanyai földek bizonyos mennyiségben redemptusi jogokat is adnak, mi a szőllőknél nem léttezik; 2. Különbség van a' Kettőben az örökösödésnél is, 3. az adóban is, 4. a' földek után haszonvételek járnak, 5. a' teherviselés is leg inkább ahoz szokott méretni. Az illy földek szőllőre fordításában tehát eldöntendőnek láczana azon kérdés is, vallyon meg tartyák é az olly földek elöbi természetüket, vagy a' szöllők eddigi tulajdonát öltik fel."

45 Az egyéni kérelem kapcsán olyan határozatot hoztak, amely az ötvenes években kiéleződő tanácsellenes, birtokosellenes mozgalomban a feljebbviteli eljárások alkalmával a birtokosság javát szolgálta, a tanács „helyes intézkedését" igazolta a pusztakeresőkkel szemben. A határozatban kimondta a tanács, hogy a „szöllő ültetés szabadságának általános kiterjesztésére" nézve több nehézséget lát fennforogni. Csak olyan földek betelepítését tartja megengedhetőnek, amelyek „más élelmi növényt" nem teremnek, de azt is csak feltételekkel! A legfontosabb feltétel volt: „a szőlővel beültetett föld előbbi természetéből egészen kivetkőzvén a' közönséges szöllők tulajdonát öltse fel."

46 A határozattal tehát a szőlő elvesztette redemptusi jogait, nem járt utána közhaszonvétel. A határozat azt is hangsúlyozta, hogy a szőlőtelepítés a „szomszédok sérelme nélkül történnyen." A városi tanácsnak ezt az általános jogokat érintő határozatát a kerület is jóváhagyta. Ezek után a tanács nagyon következetesen érvényesítette azt az elvet, hogy csak a tanyai (tőke) földek mentesek a különféle terhek alól s azoknak vannak csak pusztabeli járulékaik. Minden egyedi kérdésben merev következetességgel ragaszkodott ehhez az alapelvhez. Az egyre növekvő számú szőlőbirtokosok ennek következetében érdekeik védelmében minduntalan szembe kerültek a tanáccsal. 1842-ben Szabó Mihály „vásáros" kérte a tanácsot, hogy a terhére kirótt 1 forint 20 krajcár „szöllő taksa" fizetése alól mentse fel „azon okon, mintha a Csólyosi erdő birtoka által még redemptus volna. . ." A tanács az erdő birtokokat a belső földekhez tartozónak minősítette, amely külön váltságjogot nem ad. így Szabó Mihálynak, mint birtoktalannak kérését elutasította.

47 45 BKML—Kf Tanácsi jkv. 1842—43.1942. évi 409. és 488. sz. határozatok. 46 U. o. 488. sz. határozat. 47 U. o. 1842. március 18.165. sz. határozat.