Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

Az alpáriak válasza csak annyi, hogy ,,a közfelfogás jó". Az apostagiak ugyancsak ezen a véleményen vannak, de itt már értékelik is a munkát. Szerintük a Kamara tevékenysége igazolja, hogy ,,a gazdaközönség érdekeinek hivatott képviselője". Majd még hozzáteszik, hogy ez azóta van így, amióta a helyi gazdák „többrendbeli kívánsága teljesült". A csengődlek ekkor még — tűnik ki a válaszból — nem ismerték eléggé a Kamara munkáját, de sokat vártak tőle a „nehezebb gazdasági kérdések megoldása tekintetében". A mezőgazdasági termények és cikkek árának arányos emelését, az iparcikkek árának leszállítását várják a jakabszállásiak a Kamarától, ami a kobeli helyzet ismeretében mindenképpen túlzó kívánságsornak tűnik. „A Mezőgazdasági Kamaráról csak a jobb gazdáknak van eddig tudomása, — írják Szánkon —• ezek a Kamara működésével elégedettek és sok esetben fordulnak hozzá tanácsért a különböző mezőgazdasági kérdésekben". Hasonló a válaszuk a tiszaújfalusiaknak is, bár itt nem teszik hozzá, hogy csak a „jobb" gazdák ismerik a Kamarát, de valószínű, hogy itt is igencsak erről volt szó. Az ókécskei gazdák az elsők között voltak, akik a Kamarától tanfolyamok szervezését igényelték, azokon rendszeresen részt is vettek és a szerzett ismereteket a szőlő- és gyümölcstermesztésben kamatoztatták. A feltett kérdésre azonban ekkor már úgy válaszolnak, hogy ez kevés, a Kamarától „erőteljesebb működést várnak, különösen a termények értékesítése és a külföldre irányuló szállítása szervezésében". Amit kértek, nyilván nem kaphatták meg, hiszen annak teljesítésére a Kamara képtelen volt. Nagyon figyelemre méltó és alátámasztja a korábbi kérdések értékelésénél elmondottakat, hogy a kalocsai érseki és káptalani birtokokkal valamilyen vonatkozásban kapcsolatban levő községektől erre a kérdésre többnyire olyan válasz érkezett, hogy a Kamarát nem is ismerik. Az egyértelműen elmarasztaló vélemények jogosságát nem vitatva, arra lehet gondolni, hogy az Erdei Ferenc által teokráciának nevezett hatalom még a forradalminak egyáltalán nem minősíthető Kamara befolyásától is „óvta" területét. E települések véleményét talán leginkább az Öregcsertőről adott válasz tükrözi: „Semmit sem várnak, mert eddig itt nincs tudomás arról, hogy a Kamara tett volna valamit a gazdák ügyében ezen a vidéken". Ebbe a csoportba sorol Foktő, Géderlak, Miske, Sükösd, Szakmar és Érsekcsanád. Ez utóbbi községben már ismerték a Kamarát és azt szerették volna, ha a téli időszakban gazdasági előadásokat szervezne és a község határában is létesítene egy mintagazdaságot. Tehát nem nagy dolgokat, gazdaságpolitikai intézkedéseket kértek számon, hanem nagyon is praktikus és jószerével könnyen megoldható gondokat vetettek fel, amelyek megoldásával a Kamara egyébként