Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

Emeljünk ki közülük is néhányat és példaként vizsgáljuk meg néhány jellemző vonásukat. Ókécskét az „erősen haladó" jelzővel illették. A községben magántulajdonban mindössze két 10 kat. holdnál nagyobb birtok volt (egyik 170 kat. hold, a másik 126 kat. hold), tehát jellegzetesen paraszti község. A mezőgazdaságilag művelhető terület 20 %-án már ekkor szőlő- és gyümölcstermelést folytattak. A községben 2 iskola működött 6 tanítóval, gazdasági ismétlő iskolájuk és gazdakörük is kettő volt. A Kamara által szervezett szakelőadások rendkívül látogatottak. (Gyümölcsfák ápolása, a korszerű csomagolás, kisgazda számtartás stb. témák iránt a legnagyobb az érdeklődés). Izsáknak 11 iskolája volt 17 tanítóval és gazdasági ismétlő iskolát is tartottak fenn. A községben 3 gazdakör működött. Területének közel 2/3-át az 5—200 kat- holdas parasztbirtokok foglalták el. Szőlőkultúrája igen fejlett volt. A 3263 kat. hold szőlőterület jelentős részén sajátos tájfajtát, a „Sárfehér" szőlőt termelték, amely bár nem kiemelkedő minőségű, jó piacot talált elsősorban Németországban. A rendszeres és biztos árbevétel meglátszott a falu egész képén. Kiskunmajsa korábban ismertetett adatai is rendkívül dinamikus fejlődést bizonyítottak. 16 iskolájában 38 pedagógus foglalkozott a gyermekekkel, ismétlő iskolája volt. Az iskolán kívüli tanfolyamokat, előadásokat sokan látogatták. A fejlődő szőlő- és gyümölcskultúra mellett jelentős volt a baromfi —- főleg a jövedelmező máj liba — tartás is. A parasztság állandó földéhségére és a területünk egy részét elfoglaló nagybirtok szorítására kapunk jellemző áttekintést a felmérés „Van-e földéhség (földigény), ha igen, hogyan lehetne ezen segíteni" c. kérdésére adott válaszokból. Itt különösen figyelemre méltó, hogy azt a közigazgatás helyi emberei adták, akiket aligha lehetett a helyi parasztság érdekképviselőinek tekinteni. A földigény kielégítésének szükségessége és lehetősége viszont annyira egyértelműen mutatkozik meg a köztudatban, hogy az alól nem tudták magukat teljesen kivonni. Az adatlap „Milyenek a munkásviszonyok" kérdésére adott válaszok előbbiekkel történő egybevetése világosan igazolja ezt. Először tekintsük át azokat a helyeket, ahol a földigény jelentkezéséről szólnak a válaszok : A jól körülhatárolt kérdésre mindjárt Akasztón lakonikus a válasz : „Van" — ti. földéhség —, Segíteni lehetne a kalocsai székesfőkáptalan Ács-ökördi pusztai birtokának, avagy egy részének és a Schmautigel-féle középbirtok „átvételével". A jegyzőnek meg kellett jelölnie a megoldás egyetlen lehetséges útját, mivel a községben „munkás van bőven", ellenben — mint írják — munkaalkalomban „nagy a hiány".