Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

PINTÉR ILONA Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922—1946

sát, és átvenné a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának mezőgazdaságot érintő hatáskörét.

81 A DTMK-nak ez a törekvése összefonódott egy ún. mezőgazdaságfejlesztő törvény kiadásának sürgetésével. A gondolatot, mely szerint az ipar fejlesztéséről szóló 1931. XXI. tc. mintájára törvényt kellene hozni a mezőgazdaság fejlesztéséről is, 1933-ban vetette fel először a DTMK igazgatója.

82 Egy évvel később, egy Gömbös Gyulának címzett felterjesztésében kifejtette, hogy olyan mezőgazdaságfejlesztő törvényt kellene kiadni, amely egyrészt a mezőgazdaság fejlesztésének eszközeit és tényzőit foglalná össze, másrészt a szétszórtan található rendeleteket, kisebb jelentőségű törvényeket tartalmazná. Véleménye szerint olyan mezőgazdaságpolitikát volna kívánatos kezdeményezni, amely a modern kor mezőgazdasági termelésének és értékesítésének megfelel, és ugyanakkor tudatosan kisember-politikává fejlődik, hiszen az ország szántóterületének 70 %-a a 100 kh-on aluli birtokosok kezében van.

83 A mezőgazdaságfejlesztő törvény gondolata jegyében született meg az igazgató „Mezőgazdasági politikánk új útjai és eszközei" c. cikke.

84 Ebben — abból kiindulva, hogy a magyar mezőgazdaság válságban van — leszögezte, hogy a mezőgazdaság jövedelmezővé tétele érdekében teendő két legfontosabb lépés az, hogy tervszerű termelési programot kell kidolgozni, és meg kell szervezni az értékesítést. Ezek mellett törvényalkotással és a meglévő törvények megreformálásával, a szakoktatási szervezet kiépítésével, az érdekképviselet megerősítésével és a túlszervezettség megszüntetésével lehet haladást elérni. Az intézkedések közvetlen célja az volna, hogy előmozdítsa a kivitelre alkalmas termékek előállítását, tehát a minőségi termelést, munkaalkalmakat teremtsen, és megszüntesse a hazai termeléssel is előállítható vagy helyettesíthető termékek behozatalát. Ennek érdekében legelőbb is szövetkezeti úton kell megszervezni az értékesítést, a gazdálkodáshoz és a megélhetéshez szükséges cikkek árát le kell szállítani, az államháztartás kiadásait a lehetséges mértékben korlátozni kell, csökkenteni kell a szállítási költségeket, adóreformot kell végrehajtani — az adómentes létminimum felemelésével és az adókataszter kiigazításával párhuzamosan —, és meg kell csinálni a tagosítást. A gondolat ekkor visszhang nélkül maradt, és csak 1937-ben vetődött fel ismét, amikor az OMK kezdeményezte egy olyan törvény kiadását, amely hatékonyan nyúlna bele az egyéni gazdálkodásba, a lehetőséghez képest 81 BKmL. DTMK ir. 4788/1943. 82 Uo. 3742/1943. 83 Uo. 84 Magyar Közgazdasági Szemle. 1934. 232—259. p.