Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

HARGITAY GÁBOR A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában

érseki erdőket megvédték a vandál pusztítástól. Űgy véli, mindezek elég alapot szolgáltatnak arra, hogy az ezután felsorolandó sérelmek — a „kellő megvilágítás után" — esetleg „enyhíthetőnek bizonyulnak".

142 E hosszú bevezető a lélektani hadviselés ismert fegyvere, mely szinte módszertani közhelynek tekinthető. Tartalmában mégis érdekes számunkra, hiszen — ha taktikai okokból is —, de az érsek tollából értesülünk a szerb hatalom néhány méltányos intézkedéséről. Mert ami ezután következik, az teljesen nélkülözi az esetleges érdemek taglalását s a sérelmek hosszú listáját tárja a Narodna Uprava elé. A cenzúrával kezdi, mely — Várady szerint — túl szigorúnak mutatkozik. Az eljáró közegek elfoglaltsága vagy kényelemszeretete folytán teljesen ártatlan folyóiratokat foglalnak le, vagy semmisítenek meg tömegesen — közveszélyesnek titulálva azokat. Viszont néhány lappéldányt mintegy jutalomként egyeseknek átadnak, akik azután azokat uzsoraáron terjesztik a közönség között. Majd így folytatja: „Egyházi leveleket kapok ugyan Bács megyéből, de számos küldemény útközben elvész. Legyen szabad tehát kérnem, hogy a kívülről könnyen felismerhető egyházi levelezést engedjék át szabadon, amivel szemben leveleimért vállalom a felelősséget".

143 Ezután arra kéri a Narodna Upravát, hogy magánleveleket ne semmisíttessenek meg, s a hírlapokra, szakközlönyökre nézve szűnjék meg a beviteli tilalom. Azzal érvel, hogy ez a köznyugalom szempontjából is célszerű, mert a közönség — ha megfelelően tájékoztatják — nem lesz kiszolgáltatva a rémhíreknek. A folytatásban az érsek új témára tér át. A szabadkai Szt. Antal nyomdát a megszálló hatóság bezáratta, a „Délvidék" c. szabadkai lapot betiltotta, s Barth Benedek egyházmegyei áldozárt és nyomdaigazgatót egy időre bezárták. „Nem világos előttem — mondja Várady —, miért történtek ezek az intézkedések."

144 Az egyik plébános jelentése szerint esetleg a magyar köztársaság kikiáltása alkalmából kiadott körlevél volt az ok. Az érsek ezzel kapcsolatban azzal védekezik, hogy a kérdéses körlevél csupán a háború után beállott helyzetnek megfelelő intelmekkel és buzdításokkal látta el a hívőket, — s ezekre a megszállott területen is szükség volt. Egyébként pedig a szerződésszerű megszállás tényét a körlevél kifejezetten elismerte, „megtorlásra tehát okot nem szolgáltatott".

145 Ebben igazat kell adnunk az érseknek. 6 is érzi, hogy másról van itt szó, mert megemlíti egy másik informátorának álláspontját, mely szerint a körlevél csak ürügy, s a valódi 142 U. o. 143 ü. o. 144 ü. o. 145 TJ. o. 25* 387