Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

PASTYIK ISTVÁN Pataji katolikusok és a Tanácsköztársaság

világot akaró szándékával.

64 Patajon a kettő együtt hatotta át a napi politikát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a helyi agrárszocialista hagyományok az első világháborúra annyira meggyengültek, hogy önmaguktól új erőre nem kaptak volna. Ez a légkör könnyítette meg 1918 őszén Farkas balratolódását, aki 1919-ben egyre inkább befolyásolta a pataji eseményeket.

65 A kántortanító kitört a falusi értelmiség életfomájából, visszafordulás nélkül akart forradalmár lenni. Nem volt ugyan rendkívüli személyiség, de forradalmiságára szüksége volt a helyi munkástanácsnak, sőt az ellenforradalmi megmozdulást leverő erőknek is. Szerepe elválaszthatatlan lett Pataj tanácsköztársaság-korabeli történetétől és annak negyedszázados utórezgéseitől.

66 04 Az 1918/19-es forradalmi időkben Patajon fontos szerepet vállalt az a Dobor István (1802—1939), aki már a századforduló szocialista mozgalmának egyik országos vezetője volt. A pataji küldöttség élén vett részt 1897-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt első földmunkás kongresszusán a fővárosban,ahol sürgette: ,,A munkások szakegyletekben, körökben tömörüljenek, amelyeknek a feladata legyen a szocializmus eszméjének az elterjesztése". (Az 1897. évi január 31., február 1-én és 2-án Budapesten tartott első magyarországi földmfives-munkás-kongrcsszus jegyzőkönyve. Budapest [1897], 48. p. A Népszava kiadása, megvan a Pataji Múzeumban. Lásd még: MMTVD 2, A magyar munkásmozgalom az imperializmusra való átmenet időszakában 1890—1900. Budapest 1954.) Dobor ott volt az ún. független szocialisták ceglédi kongresszusán 1897 február elején. Itt a kisgazdákat a szocialistákhoz való csatlakozásra szólította fel (MMTVD 2, 404). Tagja lett az országos végrehajtó bizottságnak (Uo., 406). 1919-ben direktóriumi tag Patajon. Tíz évre ítélték, felét le is töltötte, 1925-ben szabadult. (V. ö. BÁRSONY—BÉKEVÁRI—ESZIK könyvében a 22—23. lapon; bibliográfiailag jegyzetünk legelején.) 65 Parkas periratait, ha előkerülne, két tanulmányban kellene feldolgozni: az egyik a környék ellenforradalmi megmozdulásának részleteire világítana rá; a másik jogtörténet ileg — figyelemmel a jugoszláv—magyar párhuzamra — vizsgálná meg (kikeresi kísérlet diplomáciai úton, törvényességi eljárás) ezt a fordulatos és tanulságos büntetőpert. 66 Farkas János csak két és fél évig volt Patajon, annak is hat évtizede. Ezért állt össze nagyon nehezen, de gondos válogatással az a mozaikkép, amely róla és a dolgokról egyébként nem volt föllelhető. A legjobb visszaemlékezők — névsorban, születési helyükkel és évükkel — a következők voltak: 1. Bényei István, Miske 1888. 2. Biacsi Erzsébet Vámos Jenőné, Dunapataj 1902. 3. Dávid István, Dunapataj 1906. 4. Dávid Sándor, Dunapataj 1909. 5. Engerth Miklós, Szilberek 1907. 6. Frei Janka Ribári Jánosné, Tolna 1900. 7. Hajdú Julianna Nemes Mihályné, Dunapataj 1906. 8. Horváth József, Dunapataj 1903. 9. Horváth Teréz Tótyik Mihályné, Dunapataj IB00. Kontra Julianna Pinczés Béláné, Dunapataj 1908. 11. Körmendi József, Dunapataj 1902. 12. Madácsi Mária Szőke Istvánné, Dunapataj 1903. 13. Matos Kálmán, Németboksa 1911. 14. Papp Sándor, Dunapataj, 1897. 15. Pastyik István, Topolya 1894.16. Pinczés Béla, Rákospalota 1909. 17. Polyák Mária, Dunapataj 1907. 18. Tótyik Imre, Harta 1896. E tanulmány szerzője tapasztalatból ért egyet GLATZ Ferenc megállapításával: „az oral hislory/... szakszerű forráskritikával csak a már meglevő társadalomtörténeti információk birtokában és ezekkel viszonyításban tudjuk helyesen értékelni". A szóbeli források és kritikájuk. Századok 1980, 10108.