Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
a közép- és gazdagparasztság, a hivatásos katonatisztek és a volt csendőrök, valamint a polgári foglalkozásukat tekintve értelmiségi munkakörben dolgozó tartalékos tisztek közül kerültek ki. A felkelésnek átgondolt, pontosan körvonalazott programja nem volt. „Ideológiájának" két kitapintható vonása: proletárdiktatúra helyett a vagyonbiztonságot ós a szabadkereskedelmet garantáló rendszer követelése, valamint a kommunistaellenesség, amely gyakran az antiszemitizmus köntösében jelentkezett. Az ellenforradalmárok viszonylag nagy száma, szakszerű vezetése és tűrhető fegyverzete ellenére a Duna melléki ellenforradalom a Tanácsköztársaság létét közvetlenül nem fenyegette. Elsősorban azért nem, mert a Forradalmi Kormányzótanács és a helyi direktóriumok, ill. a felkelés résztvevőinek egy része, mindenekelőtt a mozgalom uszályába került vagy abba belekényszerített agrárproletárok között alapvető érdekellentét nem volt. S bár történeti összefüggéseiben a Duna melléki ellenforradalom a parasztság középső és felső rétegeire a század elejétől jellemző és egyre erősödő politikai önállósodás egyik megnjdivánulásának tekinthető, a birtokos parasztság egy részéről sem tételezhető fel a legvégső konzekvenciákig végiggondolt részvétel; többük esetében csak a két rendelettel szembeni oppozícióról volt szó. Ugyanakkor a felkelés lokalizálása és elfojtása csak a Vörös őrség magasabb egységeinek és a Vörös Hadsereg alakulatainak sikerült. A térség Tanácsköztársasághoz hű polgári (nem katonai) lakosságának és az itt állomásozó karhatalmi csapatoknak az együttes erejét ugyanis ez a feladat meghaladta. A Duna melléki ellenforradalom egyértelművé tette a Tanácsköztársaság vezetői előtt, hogy a „vidék" nem akar és nem is fog részt vállalni a Vörös Hadsereg emberanyag utánpótlásának biztosításában. Ennyiben egyik motiválója volt a június 29-i feltétel nélküli visszavonulást elrendelő kormányzótanácsi döntésnek. Mint a június eleji osztály-erőviszonyok kifejezője ezenkívül hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a pozsonyi egyezmény aláírása után rendelkezésre álló egy-két hetet a Tanácsköztársaság belső helyzetének megszilárdítására igyekeztek felhasználni.
