Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
volna meg az ország osztály-erőviszonyait, s ezzel egy újabb, a Duna melléki ellenforradalomhoz fogható felkelés győzelmének a lehetőségét is megszüntethette volna. A július eleji elhatározások végrehajtására azonban —- mint ismeretes — a rendelkezésre álló idő alatt, és az adott körülmények között csak részlegesen került sor; a belső erőviszonyokon nem sikerült javítani. 406 Ezért amikor — helyesen — hangsúlyozzuk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megdöntését alapvetően külső tényezők okozták, arra is utalni kell, hogy a harc olyan végzetes kimenetelének feltételeit az ország belső helyzete teremtette meg. A megszálló román és az ellenforradalmi csapatok komolyabb ellenállás nélküli benyomulása az ország területére a kedvezőtlen belső erőviszonyok következménye is volt. V. ÖSSZEGZÉS 1919. június 18-án a Duna menti Solton és Dunapatajon ellenforradalom tört ki. 1919. június 25-ig, az utolsó ellenforradalmi fészek felszámolásáig a felkelők győztek és hosszabb-rövidebb ideig hatalmon voltak a Szekszárd—Érsekcsanád—Kecel—Soltvadkert—Páhi—Szabadszállás—Kunszentmiklós—Kiskunlacháza—Dunapentele—'Előszállás.—Tengelic—-Szekszárd határolta térség valamennyi településében, tehát Tolna megyéből a dunaföldvári és a központi járásban, Fejér megye keleti szegélyén, valamint Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyéből a kalocsai, kiskőrösi és dunavecsei járásban, ill. a kunszentmiklósi járás nyugati és a ráckevei járás déli részein. A Duna melléki ellenforradalom a Magyar Tanácsköztársaság május végétől, június elejétől érezhető és egyre fokozódó belpolitikai válságának a következménye volt, amelyet közvetlenül egy a katonai-külpolitikai helyzettel összefüggő intézkedés, a védkötelezettség elrendelése, kisebb részben a 72 kg-os fejadagra, és az ezzel kapcsolatos rekvirálásokra vonatkozó Hamburger-féle referátum (TOGY) váltott ki. Az ellenforradalmi centrumok (Bécs, Szeged), ill. a Lemberkovics-féle zendülés és a Duna melléki ellenforradalom között közvetlen kapcsolat nem volt. A mozgalom derékhadát a birtokos parasztság adta, de a térség agrár- és ipari munkásainak egyes csoportjai is részeseivé váltak. A politikai realitásokat jobban ismerő és akceptáló városi polgári és kispolgári rétegek viviszont általában nem kapcsolódtak be aktívan. Az ellenforradalom vezetői 406 HAJDÚ, 1969. 311—320. old. és L. NAGY, 1901.168—180. old., különösen a 108. és a 175. old.
