Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
lovas járőr összeköttetést létesítettek, 285 Solt telefonon érintkezett Hartával és Dunavecsével 286 , a Madocsa és Böleske környéki falvak mozgalmát Gy. Keresztes János fogta össze 287 ), de az egyes gócpontok között nem jött létre összeköttetés. Többek között azt sem sikerült megszervezniük, hogy a Hajós környékén nélkülözhető erőket — a Szamuely—Fehér csoport támadását feltartóztatandó — június 23-ra a Dunapataj—Harta körzetbe koncentrálják. 288 Másrészről a Budapest elleni egységes fellépés is csak akkor lehetett volna eredményes, ha a főváros körülfogásával egy időben magában a fővárosban is felkelés robban ki, vagyis ha az ellenforradalmár tisztek nem 24-én, hanem már 20—21-én megindították volna akciójukat. Ilymódon lázadásuk lekötötte volna a IV. Hadtest proletárdiktatúrához hű egységeit, és ezzel megteremtették volna a Duna melléki ellenforradalmárok szabad felvonulásának lehetőségét. Mint ismeretes, nem így történt. Mire Lemberkovicsék megindították felkelésüket, a Duna melléki lázadók már a déli demarkációs vonal felé menekültek. Ezért a Pestről délre küldött ellenforradalmi őrnaszádok (Csuka és a Fogas) június 24-i kapcsolatteremtési kísérletei a Duna menti községekkel eredménytelenek maradtak. 289 Végül — s ez talán a Duna melléki ellenforradalom perspektívátlanságának legfontosabb oka — a felkelők zöme esetében nem tételezhető fel a legvégső konzekvenciákig tudatosan végiggindolt részvétel. Többük esetében csak arról volt szó, hogy nem akartak katonák lenni, mert — amint a Vörös őrség nyomozói megjegyzik — „attól . . . tartott, hogy a mezei munkát nem tudja befejezni". 290 Mihelyt a közvetlen fenyegetettség elmúlt, azaz a sorozóbizottságok és a Tanácsköztársaság helyi szerveinek vezetői elmenekültek, nemigen látták közvetlen értelmét a további harcnak. Vulgáris, de jellemző példájaénnek a mentalitásnak a Kalocsát megtámadó parasztok egy részének észjárása, akik a város elfoglalása után —- irányítóik igyekezete ellenére — hazaindultak mert „etetési idő közeledett.. 291 A felkelők másik része és elsőso rban a vezetők természetesen nem így gondolkoztak, de hogy a településen285 Vörös Újság, 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old. 286 LUKÁCSY, 69. old. 287 PIA. 609. f. 35/1919. sz. n. 1. ő. e. 8—9. old. és K. BALOGH, 1964. 88. old. 288 HIL. Szegedi HM. 5/a. oszt. 583/1919. sz. 289 Benkő Kálmán a két őrnaszád lázítási kísérletét eredményesnek mutatja be. írja, hogy felszólításukra „mindenhol lelkes éljenzésbe fogtak, láttuk, amint lefegyverzik a vörösőrségeket, s már szaladtak, hogy a Direktóriumot is feloszlassák. így ment ez Dunapenteléig". (BENKŐ Kálmán: Az 1919. évi június hó 24-i tengerészeti ellenforradalom. Bp. 1920. Heisler és Kózal ny. 50 p. 32. old.) Tekintve, hogy a két őrnaszád június 24-én hagyta el Budapestet (az időpont meghatározására lásd GECSÉNYI Lajos: A dunai hajóraj az 1919. június 24-i ellenforradalomban. = HK. 1909. 16. évf. 1. sz. 72—86. p. 80. old.), BenkŐ közlésének nincs valóságos alapja. Szamuely és csapatai ugyanis a Budapest—Kalocsa közötti útszakaszt június 20. és 24. között tették meg. Nem tudunk arról, hogy nyomukban újabb ellenforradalmak lobbantak volna fel. 290 PIA. 609. f. 35/1919. sz. n. 1. ő. e. Közli: Iratok Pest megye történetéhez. 356. old, 291 Geri József (Kalocsa) visszaemlékezése.
