Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
tikai megbízott és Leykó Sándor vörösőrparancsnok vezetésével a ráckeveiek felkészültek a fehérek fogadására. A vörösőrökből, tanácstagokból, öntudatos munkásokból álló mintegy 30—50 főnyi osztag géppuskatűzzel fogadta a Duna hídján átkelni akaró lázadókat. Majd amikor azok északról, Szigetcsép, Szigetújfalu irányából próbálkoztak betörni a faluba, a vasútállomásnál kibontakozott ellenállás kényszerítette őket visszavonulásra. 171 A Duna melléki ellenforradalom északi irányú továbbterjedése nem véletlenül akadt el a Csepel-szigeten; a ráckeveiek győzelme nem esetleges jelenség volt. Körülbelül itt kezdődött a történeti Pest megyének az a része, amelynek politikai arculatát — szemben a tradicionális Duna—Tisza közi társadalmi struktúrával és egészében véve konzervatív politikai gondolkodással — az ipar-forgalmi népesség, s ezen belül az ipari munkásság nagyobb számaránya és a főváros szellemi kisugárzása határozta meg, ill. jellemezte. 172 A ráckeveiek győzelmének objektív alapja ugyanúgy ez volt, ahogy végsősoron a kispesti járás Duna—Tisza közinél jóval kedvezőbb sorozási eredményei is ezekre a körülményekre vezethetők vissza. 173 Az ellenforradalom dunántúli határait, a felkelés közvetlen okának hiánya, ill. ebből adódóan a mozgalom terjedésének a Duna—Tisza közi kibontakozásánál lassúbb üteme határozta meg. Bár az ellenforradalom közvetlen okainak bemutatásakor a 72 kg-os fejadagról szóló Hamburger-féle fejtegetést és a Hadügyi Népbiztosság rendeletét egymás mellett tárgyaltuk, az eddigiek nem hagynak kétséget afelől, hogy a lakosság a sorozási rendeletet súlyosabbnak érezte. Ezt a parasztok részéről megnyilvánuló differenciálást persze nem valami objektív mérlegelés motiválta. Minden valószínűség szerint csupán arról volt szó, hogy a sorozás közvetlen fenyegette a paraszt egyéves munkáját, a beszolgáltatásra pedig csak néhány hét múlva kerülhetett sor. A nagyobb mozgósító erővel rendelkező közvetlen kiváltó ok, a dolgozói védkötelezettséget elrendelő leirat azonban csak a Duna—-Tisza közére vonatkozott, s a Dunántúlra nem. S ha a márciustól júniusig felhalmozódott szociális és politikai feszültség elég is volt ahhoz, hogy — követve a Duna bal partján fekvő települések példáját — az ellenforradalom itt is lábrakapjon, a mozgalom terjedési ütemének Duna—Tisza közihez fogható gyorsaságát nem tudta biztosítani. A Dunántúlon a köz171 HIL. MT. V. 6. O. Г. 1919. jún. 20. 111/21. 85. lt-i j.; Ráckevei Állami Árpád Múzeum (továbbiakban: BÁÁM). A/56-69. (Visszaemlékezés.) 9. old. Részletezi: Farkas, 76—77. old. 172 Láed erre ROMSICS Ignác: A történeti Dél-Pest megye foglalkozásszerkezeti viszonyai a XX. század elején = BácsKiekun megye múltjából — I. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét. 1975. 251 p. 187—207. old. 173 Az első sorozási napokon (június 17-től 21-ig) Soroksáron 212-en, Marxfalván 147-en, Pestszentlőrincen 245-en, Dunaharasztin 134-en jelentkeztek, s ezek között egyetlen alkalmatlan sem volt. (PmL. PPSKk Vm. Direktóriumának vegyes ir. Sorozási jelentések.)
