Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

a főváros karhatalmi alakulatainak lekötésével a vidék biztosítsa. Forrásszinten azonban mindez nem bizonyítható. A Vörös Újság ilyen értelmű mondata (lásd a 111. sz. jegyzetnél) lehet egyszerű frázis, lehet az ellenforradalmak ellen felszólító célzat, utalhat arra, hogy a kortársak között élt egy ilyen nézet, de mint abszolút megbízható tény — levéltári források hiányában — semmiképpen sem fogadható el. Bizony László és Tarján Imre az ellenforradalmi korszak kérészéletű pamfletjeihez hasonlóan nem tartották szükségesnek a forrásmegjelölést, ezért mint hiteles megállapítás a véleményükön alapuló Liptai-idézet sem állja meg a helyét. Az 1962-es tanulmány szerzője, Gábor Sándorné kútfőként valóban illetékes személy véleményére, a Ludovika 1919-es parancsnokának az Új Magyarországban megjelent visszaemlékezésére alapít. Idézzük Bartha tábornok idevágó mondatait: „Mert a június 24-i ellenforradalom igenis meg volt szervezve, csak véletlenen múlott, hogy nem sikerült, Lemberkovics Jenő pontos és prezíc haditervet dolgozott ki. Ebbe a haditervbe tartoztak bele a Duna—Tisza közi parasztforradalmak is, mert az volt a szándékunk, hogy fellázítjuk az alföldi vöröskatonai erőket, összeköttetést létesítünk Budapest és Szeged között és az egész Alföldet birtokunkba vesszük."

117 Talán nem járnánk messze az igazságtól, ha Bartha szavait a 20 év távlatából visszatekintő résztvevő mindent kiszínező gazdag képzelőerejével magyaráznánk, de ennél kézzelfoghatóbb bizonyítékok is vannak. Először is: a nagyszámú visszaemlékező közül Barthán kívül senki sem említi, hogy Lemberkovicsnak vidéki kapcsolatai voltak. Az ellenforradalom leverését követő nyomozások sem derítettek fel ilyen értelmű dokumentumokat. Ezzel szemben ismert, hogy a IV. Hadtest vezérkara és a Hadügyi Népbiztosság körül formálódó tiszti összeesküvésnek Lemberkovics csak alárendelt szereplője volt, s vezetőiktől magukra hagyva néhány nap alatt érlelődött meg a fiatal tisztekben (Lemberkovics inspirációjára), hogy — letartóztatásukat megelőzendő — akcióba kezdjenek.

118 A Lemberkovicsnak tulajdonított vidéki kapcsolatok inkább Honig Vilmossal, a Budapesti Vörös Vasas Hadosztály parancsnokával hozható összefüggésbe. (Valószínű, hogy Bartha téves azonosítása mögött Lemberkovics tettrekész merészségének tudatos glorifikálása húzódik meg Honig visszalépésével szemben.) Mint ismeretes, Honig Vilmos tüzérőrnagy (Haubrich helyettese) a június 24-i zendülést megelőző tiszti öszszeesküvések egyik vezéralakja, azok katonai vezetője volt. A Hadügyminisztérium törzstiszti becsületügyi választmánya részére készített jelen117 DALLOS Sándor: A ludovikások ellenforradalmának hőseiről és a balsiker okairól beszél Bartha tábornok. = Űj Magyarország. 1939. jún. 27. 5. old. Az újságcikk a HIL. Tanácsköztársaság anyagának 124/4. egységébeD 12. sz. cikként található meg. Bartha nyilatkozatából részletet közöl Gábor Sándorné, 1962. 79. old. 118 HAJDÚ, 1969. 283. old. 18 Bács-Kiskun megye múltjából III. 273