Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

meg is fogalmazták. „Tisztában kell lenni azzal — mondotta Cseh Mihály —, hogy a vidéki munkásság, a parasztság nem érzi át teljesen még, hogy mi az a proletárdiktatúra, nem tudja, hogy miért kell harcolni, és így készen kell lenni arra, hogy nem szívesen állnak be a vörös hadseregbe." Sőt, fejezte be felszóla lásátCseh: ,, . . .helyenként a fegyverek hatalmát is igénybe kell venni és a sorozáshoz vörös katonát kell vinni."

99 Lei Péter még élesebben fogalmazott : ,,A sorozás nagyon kényes kérdés. Ha a falvak lakosságát kényszerítik a sorozásra, ez rendben van, de kérdi, tudnak-e annyi vöröskatonát felállítani, hogy a parasztot fegyverrel kényszerítsék a sorozásra. Ez lehetetlen."

100 A Hadügyi Népbiztosság emberei szintén realisták voltak. Katonai körökben a proletárdiktatúra létrejötte óta vitatott kérdés volt a Vörös Hadsereg felállításának módozata és a személyi utánpótlás biztosítása. Szamuely és Szántó Béla már márciusban az általános védkötelezettség mellett foglalt állást. Pogány és sógora, Czóbel azonban jól látták, hogy egy ilyen hadsereg a várható nagy ellenállás miatt talán létre sem jönne, s ha megalakulna is, harci morálja nagyon alacsony szinten mozogna. A Forradalmi Kormányzótanács különbizottsága március 24-én ezért Pogány javaslata mellett döntött, ami nem jelentett mást, mint Stromfeld 1919 januári tervezete alapján a Vörös Hadsereg toborzáson alapuló önkéntes véderőként való megszervezését.

101 A Hadügyi Népbiztosság — e március 24-i döntés bizonysága szerint is — számolt rendeletének várható következményével. Ez látszik abból is, hogy a Vörös őrség Országos Főparancsokeága utasította a II. számú vörösőrkerületi parancsnokságot (a Duna—Tisza közi vörösőregységek magasabb parancsnoksága), hogy „tekintettel a Vörös őrség csekély létszámára és arra, hogy az ottani parasztok sorozásra előállni vonakodni fognak, kéri, hogy a . . . vörösőrségek a sorozás tartalmára legalább tíz-tíz fővel megerősítessenek."

102 A II. sz. vörösőrkerület a parancsot nem tudta teljesíteni. Minden bizonnyal azért nem, mert a Pesten állomásozott tartalék alakulatait (Bandi-különítmény) a Hadseregfőparancsnokság már korábban az északi frontra irányította.

103 (Nem valószínű persze, hogy a községenként! 10—10 fő erősítés megakadályozta volna a június 18-án kirobbanó felkelést.) Hamburger bejelentésének a fogadtatása szintén előre látható volt. Az Ö9 PIA. 600. f. 3/19. 6. e. 290. old. 100 Uo. 307. old. 101 Lásd erre Breit József, doberdói: A magyarországi 1918/1919. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. I—III. köt. Bp. 1929. Grill K. 230+103+248 p. II. köt. 9. old. és Forradalmárok, katonák. Szerk. Hetes Tibor. Bp. 1908, Kossuth Könyvkiadó—Zrínyi Kiadó. 299 p. 127—128. old. 102 HIL. MT. V. ö. O. F. Karh. Oszt. ir. 1919. jún. 18. 111/21. 83. It-i j. 103 Vö. HAJDÚ. 1969. 305. old.