Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom

ságátó], majd feloszlatta a szakszervezeteket és a Munkástanácsot.

44 Kalocsán június elejétől csak idegenből vezényelt karhatalmi alakulatokkal lehetett a rendet, s egyben a proletárdiktatúrát fenntartani. Kisebb mértékben, nem ilyen általános jelleggel, de a Duna—Tisza közihez hasonló jelek mutatkoztak a dunántúli kisipari munkások körében is.

45 Az a szekszárdi munkásság pedig, amely már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt átvette a hatalmat a megyeszékhelyen

46

, június közepén semmiben sem különbözött a halasi, félegyházi vagy kecskeméti proletároktól. A szociáldemokratákból alakult szekszárdi Direktórium május 25-én ugyanazért („túlzott diktatúra" miatt) mondott le,

47 mint amiért a Szocialista Párt kalocsai vezetősége. Itt sem csak renegát vezetőkről, hanem a munkásság egy részének véleményéről volt szó. A Belügyi Népbiztosság egyik megbízottjának a szekszárdi munkásságról alkotott benyomása kísértetiesen emlékeztet a kiskunfélegyházi proletárok jellemzésére: „Pünkösd vasárnapján a munkásotthont ünnepélyesen megnyitották Szekszárdon, a megnyitás előtt napokkal plakátok hirdették az ünnepélyt, mégis a megnyitás alkalmával ... a Munkásotthon helyiségeiben alig lézengett néháöy ember, később csupán a dalárda és a Direktórium tagjai és néhány ember jelent meg, a szervezett munkásság látszólag tüntetőleg távoltartotta magát . . . Ilyen körülmények között egy megbízható munkásgárda megszervezése is nagy nehézségekbe ütközik".

48 Aranyos György Tolna Vármegye kormányzótanácsi megbízottja június 13-án (akárcsak a kiskunhalasi vezetők május végén) 100 megbízható vöröskatonát kért Szekszárdra, mert „a lakosság 95 %-a nem szívesen látja a mai tanácskormányt, mert alig van 4—5 megbízható embere, s mert könnyen megismétlődhetik egy tamásihoz hasonló eset."

49 (Tamásiban május 30-án helyi jellegű zendülés tört ki.) A Tanácsköztársaság és a dunántúli munkásság egy részének megváltozott viszonyát reprezentálta a dunántúli vasutas sztrájk.

50 Ezzel szemben a budapesti és az ipari övezetek nagyüzemi munkássága június első felében is a proletárdiktatúra viszonylag szilárd bázisának tekinthető. Bár az egyre rosszabb közellátás hatására a főváros munkásainak köré44 U. o. 45 A továbbiakban általunk kifejtendök mellett vö. a Dunántúlon állomásozóII. Hdt. akkor iparancsuokának, Pogány Józsefnek hasonló értelmű jelentésével, ill. Böhm kommentációjával. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, é. h. n. Népszava Könyvkiadó. 382. p. 281—-283. old. 40 VENDEL István: Szekszárd megyei város monogriája. Szekszárd. 1941, Molnár ny. 364 p. 241. old. 47 A két forradalom Tolna megyében (1918—1919). A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság történetének válogatott dokumentumai. Szerk. K. Balogh János. (Kiad. MSZMP Tolna megyei Prop. Biz. és Műv. Oszt.) Szekszárd. 1909, 376 p. 220—221. old. 48 PIA. 603. f. 1/660. 6. e. 1. old. 49 TJ. o. 50 Lásd erre L. NAGY, 1961, 135—136. old.