Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

megválogatása a szakegyletek és agrárszocialista körök könyvtárait a népkönyvtárak fölé emelte. Jelentőségüket növelte, hogy a tárgyalt időszakban olyan közkönyvtár, amely a tömegesen jelentkező olvasási igényt kielégíthette volna, nem jött létre. Ezt sem a csekély könyvállományú népkönyvtári kollekciók, sem a kölcsönkönyvtár nem tudta pótolni. A lakosság nagy többségének egyedüli olvasmányát a sajtótermékek jelentették. Az egyéni előfizetők száma a lakosság számához viszonyítva kevés volt ugyan, de az egyesületekben a tagok számára hozzáférhetők voltak a helyi és az országos folyóiratok és napilapok egyaránt. A sajtó még az írni-olvasni nem tudók körében is a kitekintés és a kapcsolatteremtés eszközévé vált, hiszen, mint azt a földmunkások esetében láttuk, egy-egy olvasni tudó társuk lakásán csoportosan hallgatták a felolvasásokat. A dualizmus fél évszázada alatt a sajtótermékek száma megsokszorozódott. A mennyiségi fejlődés azonban nem jelentett minden esetben minőségi előbbrelépést. A helyi lapok a városban uralkodó pártok szócsöveivé váltak, telve személyeskedő, a másik párt ellen uszító, annak képviselőit támadó cikkekkel, nacionalista és demagóg szólamokkal. Mindezek ellenére jelentőségük, különösen az országos lapoknak a tudatformáló hatása, óriási volt. Segítettek feloldani a zárkózottságot, amely érződött az ideérkező színtársulatoktól való elfordulásban, az idegen származású értelmiségiek nehézkes befogadásában is. A félegyházi ember nehezen fogadta el az idegenből jött eszméket. Az idegen előadó akár ismeretterjesztő céllal érkezett, akár a művészet egy-egy ágának képviselőjeként, eleve elzárkózással találkozott, s ezt csak nagyon jó előadók és nagyon érdekes témák tudták ellensúlyozni. Ilyen előadó volt a nagyhatású szocialista szónok, Bokányi Dezső, de ide sorolhatjuk az irodalmi esteken nagy sikerrel fellépő Tömörkény Istvánt, Kiss Lajost és Szalay Gyulát is. Az áttekintett korszakban nem tudták megoldani a különböző társadalmi osztályok, rétegek egységes művelődési közösségeinek létrehozását. A közművelődési tevékenység különféle formái azonban — a felolvasások, ismeretterjesztés, könyvtáralapítás, politikai nevelőmunka, műkedvelés, társas szórakozás — a legtöbb egyesületben egységet alkottak. Függetlenül a város társadalmi összetételéből származó visszahúzástól, a tárgyalt időszakban, ha lassan is, de megalapozódott a közoktatás, az egyesületi társas élet, az ismeretterjesztés, a sajtó, melyek jelentős szerepet játszottak a gondolkodó, az újat kereső, a jobb életért szüntelenül harcoló ember megformálásában.