Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

Művelődési lehetőségeik szaporodásával a város munkásai egyre inkább rájöttek ezen igények jogosságára. Létrehozták Kultúrterjesztő Bizottságukat. A bizottság szervezett munkásokból alakult. Igényeik jogosságának felismerése odáig vezetett, hogy 1913-ban a Tanácstól évi 200 korona támogatást kértek ismeretterjesztő és tudományos előadások, felolvasások rendezéséhez. A kérés teljesítéséről nincs tudomásunk. A művelődéshez való jog ily mérvű tudatosulása, melynek érdekében már anyagi követeléssel is felléptek, nagy jelentőségű. A város munkásainak további művelődési törekvéseiről és azok megvalósulásáról a későbbiekben egyre kevesebb adatunk van. Néhány hír 1914-ből még elszórtan rendezvények tartásáról tanúskodik, a világháború kitörésétől a munkásművelődés kérdése is háttérbe szorult, s csak a Tanácsköztársaság kikiáltása után került ismét napirendre. Az ismertetett események és folyamatok alapján megállapítható, hogy a népművelési kezdeményezések, ideértve a felnőttoktatás, ismeretterjesztés és egyesületi élet különböző formáit, ahogyan az ország más területein, úgy itt is két ellentétes pólusról indultak. Részben a parasztság különböző rétegeinek és a munkások szakmai csoportjainak kezdeményezésére a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács és a Földmunkások Országos Szövetsége irányításával, részben éppen ezek ellensúlyozására állami és egyházi irányítással igyekeztek megfelelő mederbe terelni a népművelési törekvéseket. A város gazdasági, társadalmi szerkezete művelődési életében is pregnánsan tükröződött. Legkorábban a polgárság különböző egyesületei alakultak. Működésükben alig mutathatók ki eltérések. A társas szórakozás kereteit lényegében azonos formák között biztosították. Bálákat, társas vacsorákat rendeztek, valamennyi egyesület tartott kisebb vagy nagyobb állománnyal könyvtárat, néhány ismeretterjesztő előadást, gyakran nemcsak az egyesületi tagok körében. A politikamentességet hangsúlyozták, kivételt csupán a 48-as Olvasókör, mely a Függetlenségi Negyvennyolcas Párt egyesülete volt, és a Szabadelvű Párt egyesülete a Gazdakör képezett. A Gazdakör később a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, politikai tevékenysége azonban főleg szólamok hangoztatásában merült ki. Jelentős volt viszont az ismeretterjesztő tevékenységük, elsősorban a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése terén szereztek érdemeket. Más jellegűek az 1890es évektől alakuló munkáskörök, ahol az oktatási, művelődési tevékenység gyakran kapcsolódik össze gazdasági, politikai követelésekkel. Az ismeretek gyarapítása a felnőtt lakosság körében tehát részben társadalmi úton a különböző egyesületekhez, pártokhoz kapcsolódva valósult meg, részben állami irányítással elsősorban a népiskolákhoz kötődve. Az intézményes oktatás, s ide tartozott az analfabéták oktatása, valamint a