Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BEZDÁN SÁNDOR Kecskemét társadalmi egyesületei a kiegyezés után (1867—1878)

képp figyelmet érdemel részvételük (20 szőlőmíves, 10 földmíves — 2,75%) abban a demokrata körben, amely ezreknek—az ő választójoggal nem rendelkező ezreiknek is — hangot adott. Sőt, id. Csókás József szőlőmíves révén a választmányban is szót kaptak. A 36 munkás tag bizonyára az egyik legkorábbi helyi példa szervezkedésükre. Ebben az esetben a kisiparosokhoz kapcsolódva léphettek az egyesületbe, s ez átmenetnek tekinthető a következő években alakult „Iparos Ifjak Köréhez", vagyis saját szervezetük megalakításához. A fenti kategóriákkal nem volt olyan gondunk az 1090 fő csoportosításakor, mint a tisztviselőkkel és más közszolgálatbeliekkel és az értelmiséggel kapcsolatban. Nyílván megkérdőjelezhető a birtokos országgyűlési képviselőnek és a református harangozónak az együttemlítése, azonban ezt a csoportot akár ún. egyéb kategóriának is tekinthetjük. További kérdőjel számunkra, hogy az országgyűlési képviselő, a megye és város vezető tisztviselői tagjai voltak-e a demokrata-körnek korábban. Az értelmiségi csoport (8—19. sorszám) 46 fős jelenléte (4,22%) nem igazolja a demokrata-kör elleni vádat, hogy ti. abban gyűlölik az intelligenciát. Sőt az Asztalos-mozgalomban szerepet játszó néptanítók és a Népkör vezetésében — mind a tisztikarban, mind a választmányban — való nagyarányú részvételük egyaránt az „írástudók" felelősségéről, vagy megfordítva, a nép bizalmáról tanúskodik. A tipikus polgári réteget a 447 fő iparos és 10 fő kereskedő, fogadós képviselte a Népkörben. Ez a közel 42%-os arány és a választmányban helyet kapó 37 fő (ami ugyanannyi százaléknak felel meg) eddigi ismereteinknél nyomatékosabban hagsúlyozza az egyesület polgári jellegét. Magától értetődően meghatározza e csoport társadalmi-politikai arculatát a város iparsruktúráján belül túlsúlyban lévő kisüzem. A gazdálkodó-birtokos kategória számbavételénél a 483 fős tagság a legnagyobb arányú ugyan az egyéb csoportokhoz viszonyítva (44,31%), de nem beszélhetünk meghatározó többségről. Ha tehát a Népkört parasztszervezetnek tekintjük, úgy mindenképpen figyelembe kell vennünk a már említett „új osztályt", a feltörekvő, gazdaságilag erősödő és minden bizonnyal a társadalmi-politikai kérdésekben is egyre aktívabb parasztpolgárt. Ha pedig, visszatekintve, a demokrata-kört az alföldi parasztmozgalom szervezetének ismerjük el, úgy mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy ez a réteg, illetve a Demokrata-Kör, majd Népkör nemcsak a saját szűk társadalmi-politikai érdekeiért lépett fel. Tehát itt ismét utalnunk kell a szegényparaszti, napszámos bázisra, anélkül, hogy a magunk szabta kategóriákat összekevernénk.