Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

nél szerepelt. A felmérés községsoros adatai viszont nem adják a szükséges részletességű bontást.) Az indokolhatóan mérlegelt kísérleti közelítés azonban statisztikailag sem alaptalan. (Lásd: az 1. és a 2. számú táblázatokat.) A felsorakoztatott adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a századfordulón az országban található összes gazdaság 8,44%-a volt a Duna-Tisza közén, és azok az összes terület 8,87%-át foglalták el. A gazdaság száma és területe tehát szoros arányt mutatott. Az egyes birtokkategóriáknál azonban már lényeges eltérések jelentkeztek. A legmagasabb területi kategóriában — 1 000 kat. hold felett — a gazdaságok részaránya országosan 0,16%, a Duna-Tisza közén 0,14%, az általuk elfoglalt terület viszont országosan 32,29%, a Duna-Tisza közén 24,85%. (Ez már önmagában is igen figyelemre méltó eltérés, még akkor is, ha a gazdaságok részletesebb vizsgálatát a felmérés nem mindig teszi lehetővé). Az 500—-1000 kat. hold közötti gazdaságok számának és területének aránya országosan 0,13%, illetve 6,08%, a Duna—Tisza közén 0,15, illetve 6,74%. Ebben a kategóriában tehát nem mutatkozik lényeges eltérés.) A 200—500 kat. holdas kategóriában a gazdaságok részaránya országosan 0,27, a Duna-Tisza közén 0,39%, az előbbihez tartozik a földek 3,81 %-a, az utóbbihoz 7,21 %

0-a. (Itt tehát már jelentkezik szerkezeteltolódás területünk javára). A 20—200 kat. hold nagyságú gazdaságok arányainak vizsgálata viszont igazoló eredményt ad: országosan ebbe a csoportba tartozik a gazdaságok 10,53 %-a és bírja a földek 26,77 %-át. A Duna—Tisza közén pedig ezek a gazdaságok 14,48 %-ot képviselnek és a földterület 39,25 %-án gazdálkodnak. A 20 kat. holdnál kisebb gazdaságok számának részaránya országosan 88,9%, a Duna—Tisza közén 84,4. Területi arányuk országosan 29,5%, a Duna—Tisza közén 22%. Az arányok eltérése nem szélsőséges, de jól érzékelteti, hogy területünkön a parasztbirtokok kialakulása „előbbre" tartott, mint az ország más vidékein. Miként azt is, hogy itt a parasztság felbomlása gyorsabban ment végbe. Egy parasztcsalád a kis területű gazdaságban csak akkor tudott megélni, ha szőlőt — gyümölcsöst telepített. A múlt század végén már a Duna—Tisza közén volt az ország művelt szőlőterületének jelentős része, mivel a filoxéra a történelmi borvidékeken óriási pusztítást végzett. Ez azért is külön figyelemre érdemes, mert új szőlőt nagyrészt a parasztok telepítettek (kisebb részben pedig a tőkés vál-