Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BEZDÁN SÁNDOR Kecskemét társadalmi egyesületei a kiegyezés után (1867—1878)

Ugyancsak ezekben a körökben ismerték meg először Asztalos prokla­mációit, amelyek a mozgalom elméleti alapvetését jelentették. Asztalos János felhívásai egyrészt a szélsőbal hatására tartalmazták a függetlenség követelését, másrészt a formálódó demokrata-kör népi igényeit is megfogal­mazták. Az alföldi parasztság megszervezése és programja ellenakciót váltott ki a helyi hatóságoktól a kormányig. A városi közgyűlés felszólította a főkapi­tányt az összejövetelek megakadályozására és az izgatások megszüntetésére. Az Igazságügyi Minisztérium vizsgálatot és sajtópert követelt Asztalos ellen. Sőt, a „társadalmi" ellentámadás is megindult: a második kerületi választók és képviselőjük, Horváth Döme gyűlést hirdettek 1868. január 21-re. Aszta­los ugyanekkorra szintén a városházára hívta híveit, s így heves vitában —• sőt a provokált összetűzésben szó szerint is — visszaverték a jobboldalt. A szélsőbal ezután kezd elhatárolódni az Asztalos-mozgalomtól, bár még parlamenti politikája hátországaként őrzi a vidéki kapcsolatot. Ilyen előzmények után került sor a kecskeméti demokrata kör megalakí­tására. Asztalosok 1868. február 12-én röpiratot adtak ki a vezetőségválasz­tás alkalmából. Ebben is kifejtik céljukat: a szabadság, testvériség és egyen­lőség elve alapján az 1848-as törvények visszaállításáért harcolni, a nép jogait védeni, jó lapok olvasása útján a közműveltséget terjeszteni. Minden bizonnyal hozzájárult az alapszabályok belügyminiszteri elutasításához a maradéktalan negyvennyolcasság. Nemcsak szélesebb társadalmi programjában tért el a kecskeméti egye­sület a mintául szánt Pesti Demokrata-körtől, hanem centralizált felépítésé­ben is. Ebben azonban többnyire különbözik az egyébként őket követő vidéki népköröktől is. Az eddig részletesen feltárt vásárhelyi és szentesi népkörökben ugyanis nem jött létre központosítás. 28 A korábban alakított kecskeméti olvasókörök tizedenként a Demokrata­kör egységei lettek. Az elnököknél elhelyezett könyvbe iratkoztak fel a je­lentkezők. A belső tagok évi tagdíja 2 forint, a külsőké 48(!) krajcár volt. A belső tagoknak központi helyiségük volt, ahol gyűlésezhettek, a külső ta­gok részére pedig „olvasdát" tartottak fenn, ahová hírlapok jártak. 29 A tizedelnökök és 12 választmányi tag alkotta a városi vezetőséget. Az elnökök, illetve a karácsonyi összejövetelek házigazdái között több iparost 28 BEZDÁN Sándor: A hódmezővásárhelyi elsó olvasó népkór megalakulása (1809.) = A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1970. 47—50. p. 29 Uő. Hódmezővásárhelyi olvasókörök (1809—1900). Uo. 1971. 01—76. p. Eő. : A Szentesi 48-as Népkör indu­lása (1870—1874). Uo. 1974. 3—14. p. L. még e dolgozatok hivatkozott irodalmát! Ez a központi olvasda a Sala­mon-vendéglő lehetett a hatvanas évek végén, majd pedig a Hazai vendéglő vált centrummá. (K. L. 1875. május 2. 2.)

Next

/
Thumbnails
Contents