Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
BEZDÁN SÁNDOR Kecskemét társadalmi egyesületei a kiegyezés után (1867—1878)
nemesekkel. 7 Tehát a hagyományt tekintve a városi polgárság — gazdálkodók, iparosok, intelligencia —- a feudális elemekkel szemben semmiképp sem csak szólamként tűzte egyesületi céljai élére a polgári egyenlőség, szabadság elvét. Ezzel szemben nem járt eredménnyel a szabad királyi városi státusért való törekvés, jóllehet 1848 előtt és 1867 után is folyamodtak érte. 8 A kiegyezés körüli években a társadalmi-politikai problémák súlyosbodásához természeti csapások is járultak (1863: aszály, 1866: fagykárok, 1873: kolerajárvány 586 halottal). A kulturális egyesületek alakulását indokolttá tette a város művelődési helyzete, a szakminisztérium pedig országosan szorgalmazta azt. 9 Kecskeméten nem a Kaszinó az első társadalmi egyesület, bár már 1831ben követte a Széchenyi István alapította Nemzeti Casino példáját. A ,,Kecskeméti deákok céhe" mint katolikus vallásos társulat keletkezett 1651-ben. 10 Ezzel kapcsolatban jelentkezik egy sajátos kutatási feladat : a funkcióváltások ellenére hogyan hagyományozták a régi vallási körök a szervezeti kereteket — a céhek közvetítésével — a polgári egyesületekre. A kérdés jogosságára utal egy csizmadia céhkönyv —- épp a Bács-Kiskun megyei Levéltárban —, melyet az ipartövény után, 1872-ben folyamatosan olvasóköri jegyzőkönyvként használtak. 1811/12-ben több zártkörű barátságos társulat alakult Kecskeméten, ahol a földbirtok- és pusztavásárlás miatt kevésbé hatott az infláció. A ,,Kanalas Társaság", Julianna Társaság és Arany Társaság (ez utóbbi név a fekete bankó által helyettesített aranypénzre emlékeztet) tevékenységét kormánybiztos vizsgálta ki. Martinovicsék emléke minden titkos társaság ellen szigorú fellépést követelt. Teleki kormánybiztos jelentésében nem találta ve7 A possessionatus és a szegényebb, de népesebb inpossessionatus (vagy armalista) nemesek privilégiumainak „mellőzéséről" és a városvezetésben való visszaszorításukról 1. RÉVÉSZ László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19. században. Kecskemét, 1956.44. p. (Kis kunság Kiskönyvtára 2. sz.) Sajnos — egyéb adatok híjján — az előforduló „nemesi neveket" ritkán lehet azonosítani az egyesületi névsorokban. 8 Az 1870. XIII. t. c. és 1886. XXI. t. c. szabályozta a törvényhatóságok és községek közjogi állását. Vö. LLPTÓCZY Sándor: Kecskemét th. város birtokszerzése és a szabad királyi városság kérdése. Szeged, 1935. 94. p. és HENCZ Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon az államigazgatási jogi szabályozás aspektusából. Bp. 1973. Közgazd. és Jogi Kiadó 677. p. 9 A város iskolarendszeréről — mely színvonalasabb a mezővárosi átlagnál •— és az iskolák fejlődéséről PÁSTHY Károly: Kecskemét közoktatásügye a múltban és jelenben (Kecskemét, 1899.) című munkája közöl számos adatot. 1808—1877 között zajlott le a felekezeti iskolák községesítése. 1870-ben főreál-, 1872-ben gazdasági iskolát alapítottak. Az országos összevetésre 1. DÁN YI Dezső : Az írás-olvasás elterjedése Magyarországon. = Demográfia, 1964. 7. évf. 2. sz. és BALOGH István: A paraszti művelődés. = SZABÓ István szerk. i.m. II. 487—504. p. — A kormány nevében Eötvös József fordult a hatóságokhoz és testületekhez kulturális egyesületi felhívással (1867,) 1873. júniusában a vidéki múzeumegyletek érdekében adott ki felhívást a Közoktatásügyi Minisztérium. — A történettudomány igen korán felismerte a közművelődési társaságok korabeli jelentőségét, FRAKNŐI Vilmos és PESTHY Frigyes a megyei monográfiák helytörténeti szempontjai között negyedikként említi. (Századok, 1872.) Sajnos, a feldolgozások mégis többnyire futólag érintik a témát. 10 Vö. LÉNÁRT Andor: Vallásos konfraternitások Gyöngyösön a XVII—XVIII. században. = Archívum. A Heves megyei Levéltár Közleményei. 1974. 2. sz. (33—46. p.) 34—35. p. és HORNYIK János: Kecskemét város története, oklevéltárral. II. Kecskemét, 1861. 236. p. 13. sz.
