Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

Ez a helyzet azonban sértette a nagyobb gazdák érdekeit, akik egyre inkább a szántóföldi gazdálkodásra és a belterjes állattenyésztésre kívántak áttérni és ezért a legeló'k szétosztását követelték.

33 A szabadságharc bukása után bevezetett földadórendszer, amely a közlegelőkre is kiterjedt, a végletekig kiélezte a helyzetet, és a városi tanácsban győztek a „mindent felosztani a küszöbig" álláspontot képviselő gazdák. Az újabb földosztás és tagosítás, amely 1863-ban fejeződött be, véget vetett a hagyományos gazdálkodásnak és alapul szolgált a paraszti úton haladó tőkés agrárfejlődés kibontakozására. A város teljesen felosztott határában nagymértékben megnőtt a szántóterület: 1828-ban még csak 3317 hold, 1854-ben már 12 682, 1863-ban 27 861, 1888-ban 31 734, 1904-ben 43 024, míg végül 1912-ben 45 398 hold terület volt szántóföldi művelés alatt.

34 A város és a többi ,,kun"-település tőkés agrárfejlődésének gazdasági és társadalmi jellemzőit jól összegezik a Kiskunhalasról készült monográfia szerzői: ,,A feudális gazdasági és társadalmi viszonyokból eredően Kiskunhalason a város életében vezető szerepet játszó volt redemptus birtokosok a korszerű, kapitalista jellegű gazdálkodás útjára lépve is, a közigazgatás terén megtartották társadalmi és osztályhelyzetükből adódó előjogaikat, a birtokviszonyok kedvező alakulása ugyanakkor kiszélesítette, társadalmasította e jogok gyakorlatát. A legtöbb adót fizető birtokosok, az úgynevezett virilisek, tagjai voltak a képviselőtestületnek és befolyást gyakoroltak a város vezetésére, gazdasági életére. Nem volt viszont feudális jellegű nagybirtok, amely a kis- és középparaszti gazdaságok fejlődését gátolta volna."

33 d) Osi magyar falvak. A Duna árterületének és holt ágainak védelmében sok ősi település kevesebb pusztulással vészelte át a török hódoltságot, mint az Alföld többi része. Baja és Kalocsa városok lakosságát sem nem a török elől menekülők duzzasztották fel, hanem az itt élő kereskedők és mesteremberek leszármazottai élték — nagyobbrészt túl, illetve mentették újra — a dunántúli sorstársaikhoz hasonló életüket. A parasztfalvak és mezővárosok: Dunapataj, Solt, Eoktő, Úszód, Dunaszentbenedek, Fájsz, Sükösd, Érsekcsanád, Szeremle lakói a török előtt 33 V. ö. : Kiskunhalas. Helytörténeti Monográfia I. (Szerk.: Janó Ákos.) Kiskunhalas 1905. Városi Tanács. 34 U. o. 103. o. 35 U. o. 105. o.