Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

KIRÁLY LÁSZLÓ Az „amerikai utas" agrárfejlődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt

A feudális függőségi viszonyok összekuszálódtak, hagyományai, kötöttségei fellazultak. Kialakultak a nagyhatárú, viszonylag független mezővárosok. A török kivonulása után a reorganizálódó nagybirtokok a rendkívül alacsony népsűrűség miatt csak telepítésekkel tudták gazdálkodásukat megindítani. A telepesek — mind a külföldiek, mind a hazaiak — viszont csak úgy vállalták az újrakezdés nehézségeit, ha a korábbinál jobb körülmények közé kerülhettek. így túlnyomó többségük telket kapott és egyéb kedvezményt is élvezett. A Duna—Tisza közén élő kiskunok jórészt megőrizték kiváltságaikat, sőt az 1745-ös megváltakozás során megerősítették azokat. A megye nyugati szegélyén, a Duna holt ágainak védelmében számos ősi magyar falu megmaradt. Ezek jellegükben a dunántúliakhoz álltak közel, de azoktól lényegesen különböztek is, abban, hogy nemcsak a töröktől szigetelődtek el, hanem földesuraiktól is, ezért fejlődésük igen sok rokonvonást mutatott az alföldi mezővárosokéval. Többségük már 1848 előtt nagyobbrészt megváltotta magát.

4 A tőkés agrárfejlődés — a mai Bács-Kiskun megye területén — a fentiekből következően tehát úgy ment végbe, hogy egymás mellett voltak megtalálhatók mind a ,,porosz", mind az „amerikai" típusú fejlődés elemei. Mindemellett nagyobb szerepe inkább az utóbbinak, illetve korszerű megfelelőjének volt. A múlt század második felében betelepült vidékek agrárfejlődése pedig egyenesen a Lenin által kiemelten elemzett „reform" utáni időszakban benépesült Volgán túli, új-oroszországi és észak-kaukázusi sztyeppékkel mutatott rokon vonásokat.

5 Ennek megfelelően vessünk most némi fényt a lényegesebb vonásokra településcsoportonként. a) Mezővárosok. Történelmi irodalmunkban az „amerikai utas" fejlődés magyarországi változatai közül a nagymúltú mezővárosokban kialakult formák tekinthetők a legismertebbnek és leginkább feldolgozottnak.

6 A szemrevételezésre 4 V. ö.: Katona Imre: Sárköz. (Bp. 1902. Gondolat) és Nagy Béla: Adatok Solt község történetéhez. (Solt, 1964. Szerző kiadása.) 5 Lenin: i. mű 460—461. o. 6 Bach Zsigmond is kiemeli idézett tanulmányában, hogy az alföldi mezővárosok parasztsága „viszonylag kedvezőbb helyzetben volt", mert a városhoz tartozó puszták határáig „szabadon" terjeszkedhetett. A paraszti kezdeményező erő következménye, hogy ezeken „az amerikaias módon fejlődő vidékeken volt a leglendületesebb a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése". Hornyik Jánostól tudjuk, hogy Kecskemét saját és bérelt pusztái a XVI—XVIII. században Alsónémeditől Szeged határáig terjedtek. Később — az önálló községek kialakulásával — ugyan csökkent a város határa, de a későbbi — sajátos — agrárfejlődés csírái már ekkor megvoltak.