Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
mű nevükön, míg az adóképtelen fiúk, testvérek, szolgák puszta keresztnevükön vannak feltüntetve. Az 1546-os, 1559-es és 1562-es kecskeméti tahrirdefterekből megállapítható, hogy amennyiben önálló háztartásfőkké lettek, úgy már a volt fiúkat, fivéreket és vöket is két elemű néven tüntették fel. A névtudomány álláspontja szerint e korban a szolgák még általában egy elemű névvel rendelkeztek. Tény, hogy így szerepelnek a kecskeméti defterekben is, sőt 1562-ben mintegy tucatnyi pásztornál még a keresztnév sincs feltüntetve, csupán a ,,csoban" (pásztor) megjelölés. Ennek alapján levonható a következtetés, hogy a felnőtt férfilakosság túlnyomó része két elemű személynevet viselt. Egy elemű nevet —keresztnevet és a foglalkozás megjelölését — kapták a szolgák, pásztorok, papok, kovácsok és diákok. A szolgák és a pásztorok kivételével a többiek mind nős háztartásfők voltak. Nem igazolódik tehát Bárczi Gézának az a feltevése, mely szerint az egy elemű nevet viselők nőtleneknek tekinthetők. Az 1562-es defterben sajátos formában szerepel Mihál Ispán neve. Tekintve, hogy valamennyi két elemű személynévnél elöl található a vezetéknév, s mögötte a keresztnév, teljes biztossággal megállapítható, hogy itt szintén egy elemű névvel van dolgunk, ahol a keresztnév mellett olvasható megjelölés tulajdonképpen kis kezdőbetűvel írandó foglalkozásnév (Mihál ispán). Ezeket a jellegzetes egy elemű személyneveket Bárczi Géza találóan névhelyettesítős keresztneveknek nevezte. A három kecskeméti defterben — a szolgákon, pásztorokon kívül — összesen 11 névhelyettesítőt találunk: 1546; Ferenc diák, Orbán diák, István pap, Márton pap; 1559: Fábián diák, Tomás diák, András kovács, István pap; 1562: Ozsvar diák, Fábián diák, Mihál ispán. A diákok a magyar és a latin iratokban is keresztnevükön és névhelyettesítővel (diák, deák, literátus) szerepelnek. A papoknál az egy és a két elemű név egyaránt gyakran előfordul, de a török defterekben a tényleges szolgálatot teljesítő papok mindig keresztnévvel és névhelyettesítővel vannak feltüntetve. A kovácsok a magyar és a török forrásokban többnyire keresztnéven szerepelnek. A török számára katonai szempontból különösen fontos volt a kovácsok pontos feltüntetése, nyilván ezért szerepelnek névhelyettesítővel az adódefterekben. 67 67 PÉTER L., 1973—74. 233.; BÁRCZI G., 1956. 14(5—148. — „Úgy vélem, hogy e honoratiorok esetében a név után tett cím, az úgynevezett „név-helyettesítő" tiszteletadásból vált szokássá a tulajdonképpeni vezetéknév helyett és belőle aztán, részben már a XVI. század folyamán, új vezetéknév lett." (Uo.) — Lásd Mikesy Sándor és Papp László polémikus írásait a Uterátusokról a Bibliográfiában. — „A diák, a pap egész életére diák és pap maradt, ezeknek tehát a Péter diák, András pap típusú elnevezése szilárdabb volt, mint a tisztjét rendszerint csak időlegesen viselő bíróé, s emennek ezért vezetékneve is jobban megmaradt." (BÁRCZI G., 1956.147.) —Többnyire keresztnéven bejegyezve találta a kovácsokat Bárczi Géza is, de nem mindig: ,,,.. ez a szokás közel sem általános." (1956. 147.) Viszont az 1578-as szegedi defterben „a kovácsok is csupán keresztnevükkel (István, János, Lőrinc) szerepelnek". (PÉTER, L., 1973—74. 233.) — A kovácsok és más kézművesek végezték a várrobot s a hadimunkák zömét. Például De Zára tatai kapitány 154(5. május 12-én azt jelentette Salm Miklós győri főkapitánynak, hogy „ . . . a budai basa Csepely szigetéről a kézműveseket mind behirdette s az ágyúkat vasaltatja." (TAKÁTS S., A kalauzok . . . 1913. 334.)
