Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

A vojvodáknak és a szubasiknak ezt a szereplését még jóindulattal sem lehet jogszolgáltatásnak vagy ítélkezésnek minősíteni. Szó sem volt itt mohamedán vallásjogról, szultáni törvényről, vagy a helyi szokásjog gondosan mérlegelt alkalmazásáról. Adóztatás volt ez, a vétkek megadóztatása. Alig-alig van adat arra, hogy valakit magukkal vittek volna. S az a néhány ember, aki vétkéért megjárta a budai börtönt, előbb-utóbb szintén kiszabadult, csak meg kellett várnia, hogy valaki fizessen érte. És ha ilyen végleg nem akadt ? A kecskeméti számadáskönyvben olvassuk: „Kovács Mihályné 7 holnapig (hónapig) tartatván a fogházban, semmit sem adhatott, egy zsák búzán jött ki." 1672-ben a városnak 651 forint 80 dénárt kellett fizetnie két marhatolvaj felakasztása engedélyezéséért. Kétségtelen, hogy e XVII. századi magas pénzösszegek mellett még egészen szerénynek tűnik az 1546os kecskeméti tahrir-defter büntetéspénz-adata: 1000 akcse. Habár ez csak a földesúri bevétel egyik tételeként került elszámolásra, s hogy kívüle menynyit szedett be a kádi ténylegesen, arról nem rendelkezünk adatokkal. Am a XVI. század végi és XVII. század eleji adatok arra engednek következtetni, hogy ez az 1000 akcsés évi átalány csak egy részét képezte a „vétkek megadóztatásának" . . . Különösen súlyos terhet jelentettek a lakosság számára az állami közmunkák és hadiszolgáltatások, főleg háborús időkben. Ilyen volt a várépítés, a sáncmunka, a salétromfőzés, az útépítés, útjavítás, árokásás, hídkészítés, terményfuvarozás, a katonaság szállítása. Háborúk idején nemcsak rendkívüli hadiadóval tartozott a rája, hanem élelemmel, gabonával, vágómarhával is ő látta el a seregeket. S ki tudná megmondani, hogy az 1593-tól megélénkülő 15 éves háború számtalan hadjárata, rablóportyája, töröktatár beütése és egyéb megpróbáltatása hány ezer marhájába, egyéb állatába, gabonájába, házába, aranyába és egyéb vagyonába kerülhetett a hadaktól sűrűn látogatott Kecskemét polgárainak? 1598-ra már annyira elszegényedett a város, hogy maga a török szultán volt kénytelen 75 000 akcsével mérsékelni Kecskemét 200 000 akcsés földesúri átalányadóját, nehogy a lakosok teljesen elszéledjenek, s felhagyjanak a hódítók számára olyannyira fontos salétromfőzéssel. Az 1600-as évek közepe után már a távoli Érsekújvár török erődjébe is évente több alkalommal kellett „szekerezni" a mezőváros parasztpolgárainak, nem kis kárukra: „Az újvári szekerezés felette súlyos rajtok, mert minden esztendőben ednihány ízben kelletik Újvárban szekerezniek holmi dologban. Eccersmind ötven s hatvan szekeret is kell adniok. Marhájok kára s veszedelme ezen szekerezés miatt annyi,