Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

BÁLINTNÉ MIKES KATALIN Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században

feladatokra már 3 személyt kellett alkalmazni, „2. bíró vagy polgármester" megnevezéssel szerepeltették. A pénztárnok a rangsorban a borbíró után, de az adószedő előtt állt. 1818. november 2-án a tanácsülés új esküminták keretében szabályozta a tisztviselők feladatait. Eszerint a város bírái, illetve elöljárói voltak: a főbíró, a másodbíró, a borbíró, a perceptor és az adószedő. A borbíró feladata volt a borok vásárlása, elszámolása, a vásárok felügyelete és a szájpénz elszámolása. A perceptor pedig a főbíró segítője volt a gazdasági ügyekben, őket követte a gazda, aki azonban köteles volt az elöljáróknak engedelmeskedni. A nótáriusoknak kellett a Tanács rendeléseit és végzéseit leírni, a levéltárat és az iratokat megőrizni, a bíráknak engedelmeskedni. A fiscalis a város jussait oltalmazta, a tutorok az árvákra viseltek gondot, a cancellisták részben a Nótáriusi Hivatal mellett, részben az adószedő mellett teljesítettek szolgálatot. Ezeken kívül szerepel a sáfár, a katonai és mezei komisszárius, valamint a csaplárosok, polgárok és hadnagyok esküje. 1830/31-től a tisztviselőket 3 évre választották.

164 A bírói jegyzőkönyv szerint a főbíró és a másodbíró nemesember, a számvevő, a 2 perceptor, a 2 árvák tutora, a szószóló, az adószedő cancellista, a városgazda és a sáfár „úr" volt. 1833-ban új tisztségként feltűnt a kvártély mester, az udvari gazda és belső comissarius. Ekkor a 11 tized 2—2 tizedesén kívül 2 cigánytizedest is feljegyeztek.

165 1841-ben létesítették a Rendőrkapitányi Hivatalt, és 1848ban a Safari Hivatal helyett Kamarási Hivatalt állítottak fel. Mint e rövid összefoglalásból is kitűnt, a város vezetőinek többsége gazdasági ügyekkel foglalkozott, és a levéltárban őrzött iratanyagban is döntő többségben — a bíráskodáson kívül — gazdasági jellegű anyaggal találkozunk. Ez természetes is, mert mind a XVIII., mind a XIX. században állandóan súlyos gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük. Közvetlenül a felszabadító háborúk után szembekerültek a katonaság eltartásának a gondjával, ami különösen háborús időszakokban nemcsak anyagi vonatkozásban, de közmunka és forspont szolgáltatási kötelezettségével is súlyos terhet jelentett. Sokszor a katonalovak eltartásához szükséges abrakot is messze földről kellett beszerezni és elszállítani, mert helyben nem termett elegendő. A földesurak anyagi követeléseinek állandó növekedéséről már megemlékeztünk. Ugyanakkor a jövedelmek emelkedése nem állott arányban a terhek növekedésével, mert a redemptio következtében a város elvasztette bérelt pusztáit, és nem tudta kielégíteni a lakosok földigényét, ami az adó164 BALLA-féle jegyzék szerint. 165 1833-ból a főbírói naplók, 1841-ből BALLÁ: Kivonatok ... említi az udvari gazdát é- beidő comissariust.