Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

határhasználati rendszerről esik szó 1728-ban.

89 A délebbre fekvő, pusztai földeket művelő helységekben a szabadfoglalás gyakorlata élt. Ordas, Pata j esetében a puszták árendálása egyénileg történt, míg a kalocsai érsekség falvaiban kollektíve. A pataji jobbágyok vallomásából jól körvonalazódik az egyénileg bérelt pusztai területek használata. 1768-ban említik: „Minthogy ezen Váross nincsen Colonicalis fundusokra fel osztva, azért ház után, sem szántó föld, sem kaszálló Rét nincs excindálva, hanem némelly Lakossinknak az Uraság Pusztáin, némellyeknek pedig M. Kalocsai Érsekségtül Árendált Pusztáin vágynak az szántó földeik, az is pedig, kinek tőbb, kinek kevesebb". A pusztákon üzemhelyek épültek ki, amelyeket a jószágtartás szükségletei hívtak életre: A jobbágyok elmondásából kitűnik : ,,Az Árvíz miatt itt Városunkban Marha tartásra helyükk nem lévén, Árendás Pusztákon szállásokat tartani és ottan cselédeknek különös Konyhával szolgálni kéntelenittetünk"90 Ezeken az egyénileg bérelt pusztákon BÁRTH János az egy nyomást, a vad talajváltó földművelést említi, míg a délebbi fekvésű, érseki uradalmi falvak pusztáin az „árendáló közösség egyes tagjainak helyileg és mennyiségileg kötetlen földhasználatát".

91 A bogyiszlói jobbágyok pusztai közös földhasználatának kialakítását Csáky Miklós kalocsai érsek 1756-ban is a község elöljáróira bízta, meghagyva, „azért is intetik a Bíró és Esküttek hogy igaz és jó lelki eméret szerint, kinek kinek minden személy válogatás nélkül, érdeme szerint, a' mint a' terhet viseli, azokbul juttassanak, igazán felosztván".

92 Solt és Pataj szabályosan megosztott településrendszernek voltak a XVIII. században. A belsőség funkcionálisan tagolódott a házak és az aklok, szállás kertek csoportjára. Itt a kezesjószág mellett a rakományok is helyet kaptak, amelyeket a belső határról gyűjtöttek be. A határ távolabbi részein, a kötetlenebb határhasználat következtében, szórvány és csoportos szállások jöttek létre.

93 A Kalocsa környéki falvak (Foktő, Úszód, Szentbenedek, Lak, Ordas), a távolabbi Harta és Egyháza, de maga Kalocsa mezővárosa is abban a helyzetben voltak, hogy jobbágyaik kellő megélhetést csak az érsekségtől bérelt, illetve távolabbi puszták használatával biztosíthattak maguknak. Itt is kettős határrendszerekkel találkozunk. A belső határ kicsiny, az ártéri vizenyős, mocsaras jelleg következtében rossz mezőgazdasági hasznosíthatósáságú. Itt csupán a termékenyebb hátakon történő kertművelésre nyílott le89 PML CP. I. 4. Conscript. Regnicol. 1728. Pataj, Solt. 90 ADATTÁR, Respons. Oppidi Pataj, 4. p. 91 BÁRTH, 1973. 274. 92 OL HTL 161. c. C. 3080. 1G. sz. 2—3. pag. A külső üzemhelyek, szállások, a településrendszer szerveződésével kapcsolatban lásd ANDRÁSFALVY, 1975. 332. p. 93 Lásd az I. katonai térképfelvételezés ide vonatkozó szelvényeit 1783-ból.; Vö. FÉL, 1937. 350—366. 32* 499