Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

is helyet kaptak. Itt említhető meg Alberti, Irsa és Pilis településrendszere, ahol a szőlőskertek dűlői mentén borházsorok alakultak ki.

85 Irsa osztatlan belsőségű, település, s funkcionális megosztottságát a szőlőbeli üzemhelyek jelentik. Alberti és Pilis belsősége viszont funkcionálisan tagolódott, s így azokban a helységekben a szőlőbeli üzemhelyek kiépülése a paraszti gazdaság további üzemszervezeti differenciálódását valósította meg, s funkció tekintetében többszörösen megosztott településrendszert hívott életre. E típuson belül másik nagyobb csoportot alkotják a Kecskemét környéki falvak, Alpár és Tiszakécske. Mint a határhasználat részletesebb vizsgálata során utalunk is rá, ezekben a helységekben az osztatlan belsőség mellett a határ különböző részein kialakult mezeikertek jelentették a paraszti gazdaságok üzemszervezeti differenciáltságát. A demográfiai és domborzati viszonyok, valamint a jobbágyok cenzualista voltából következően az úrbéri viszonyok is

86 a kötetlen határ használatot tették lehetővé. Az úrbérrendezés idején a határban elszórtan helyezkedő mezeikerteket tehát „ház után valónak", a jobbágytelek szerves részének tekintetek Alpáron, 1768-ban.

87 Kecskén is hasonló úrbéres viszonyok között ez a település rendszer alakulhatott ki, mint arról a jobbágyok tudósítanak 1768-ban: „Földeink egyenetlensége miatt nem vetőre, vagyis Calcaturára, hanem Kert helyekre vannak szántó földeink, ugy kaszálló Réttyeink fel osztva, ki ki azért önnön Kert helyin mind őszi, mind Tavaszi vetésit, ugy kaszállását teszi, és egy egész Helyes Jobbágynak egész Kert helye annyira ter^ jesztődik, hogy azon 20. Posonyi mérő vetés alá szánthatt, és 6. ökrü 6. szekér szénát kaszálhatt". Ezeken a mezeikerteken jöttek létre a szállások, amelyek gazdasági üzemközpontok voltak (6. kép). Természetesen, ezeken a kerteken kívül, a határ más részén elhelyezkedő káposztás és kenderes kerteket, úgyszintén kaszálókat is használtak a jobbágyok.

88 a) 3. A táj jellegéből következően számos település belső határa nem nyújutott kellő lehetőséget a megélhetésre, ezért olyan puszták árendálása volt szükséges, ahol szántóföldi termelést és kaszálást lehetett folytatni, valamint a jószág legeltetésére is mód adódott. Az ilyen kettős határú településeket Solttól délre, a Duna mentében találjuk meg. A XVIII. század elején e vidéken is a kötöttebb és kötetlenebb határ * használat volt érvényben. Solt belső határán kótnyomásos, Patajon kertes 85 Lásd NÓVÁK, 1975/b. 240—241.; 86 ,,. . .az szántó földnek egyenetlensége miatt nem lehetvén említett Helységünket sessiokra reducálni s következendő képpen azokra adót hellesen ki vetnünk summában véllek meg alkudtunk, ugy mint in mis 200 .. .". OL HTL 164. c. C. 3083. 78. sz. Őkécske, Galántai Balog János kontractusa 1756-ban. 4. pag. ; 87 ADATTÁR, Resp. Poss. Alpár 5. p. 88 ADATTÁR, Resp. Poss. Kecske, 5. p.